Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 43 annak használatát, mint pl. valaki eladhatja a házat és megtarthatja magának egy időre a használatot, vagy eladhatja a használatot és megtarthatja a ház tulajdonjogát. Nem ellenkezik tehát az igazságossággal, hogy a nem elhasználásra való tárgy használatáért valaki bért kössön ki, amint a bérletszerződésnél történik. Ámde a pénz — folytatja Szent Tamás — Aristoteles szerint főképen csereeszköz, hiszen a pénzt a csereügyletek lebonyolítására alkotta meg az ember. Tehát a pénz elhasználásra való tárgy. Az elköltés, kiadás u. i. erkölcsi értelemben vett elhasználás. Következőleg «secundum se illicitum», azaz természet- jogilag tilos a pénz használatáért kamatot,1 uzsorát1 2 venni. Az elhasználásra való tárgy természetéből folyik a kölcsönadás (mutuum) ingyenességén kívül az a körülmény is, hogy nem lehet használatra ideiglenesen átengedni anélkül, hogy a kölcsönadás alkalmával a tulajdonjog is át ne háruljon a kölcsövevőre. Az elhasználásra való tárgy használata el nem választható a mivoltától. Ámde a tulajdonjog a dolog mivoltára irányul, tehát nem lehet használatát átengedni a tulajdonjog átengedése nélkül. A kölcsönadás alkalmával az elhasználásra való tárgy tulajdonjoga ideiglenesen átszáll a kölcsönvevőre, míg a nem elhasználásra való tárgy bérbeadása (locatio), illetőleg ki- kölcsönzése (commodatum) esetén tulajdonosnak megmarad a bérbeadó, illetőleg a kikölcsönző.3 Szent Tamás gondolatmenetét adja vissza a következő érvelés : a tárgyra irányuló tulajdonjogtól el nem választható az a jog, hogy valaki önszántából és saját céljára a szóban forgó dolgot úgy használja fel, hogy az mivoltában, akár fizikai, akár erkölcsi értelemben, megváltozzék. Ámde az elhasználásra való tárgy használatát nem lehet ideiglenesen átengedni anélkül, hogy a kölcsönvevő meg ne 1 V. ö. 1 IaIIae, q. 78, a. 1, c. et ad 5 ; De malo, q. 13, a. 4, c. ; III. Quodl., q. 7, a. 19. 2 Szent Tamásnál az «usura» szó kamatot jelent. Az usura u. i. etymo- logiailag az usus-ból, használatból származik és valamely tárgy használatának árát, bérét (pretium usus) jelenti. Az egyházi nyelvhasználat az usura különben közömbös jelentését lerögzítette az elhasználásra való tárgy, nevezetesen a pénz használatért vett pénzbeli ellenszolgálatás, azaz kamat megjelölésére. Szent Tamás az «usura» szót ebben a pejoratív értelemben használja. 3 IIaIIae, q. 78, a. 1, c. ; De malo, q. 13, a. 4, c. ; Quodlibet. III., q. 7, a. 19. A magyar nyelvhasználat nem különböztet kölcsönadás és kikölcsönzés között, sőt sok esetben kikölcsönzés és bérbeadás között sem. Pl. a mindennapi életben így beszélnek : egy szakajtó lisztet (elhasználásra való tárgy) kölcsönadott, vagy kikölcsönzött ; lovat, kocsit (nem elhasználásra való tárgy) szintén kikölcsönzött, vagy kölcsönadott, akár kikötött magának a használatért ellenszolgáltatást, akár nem. «Kerékpár-kölcsönzők» vannak, jóllehet a kerékpárt voltaképen bérbeadják, mert a használatát megfizettetik. Az erkölcstudományban azonban le lehetne rögzíteni a mutuum számára a kölcsönadás, a commodatum számára a kikölcsönzés kifejezését. A kölcsönadás szóban u. i., mert «adás» (donatio), ki van fejezve a tulajdonjog átengedése, a «kölcsön» által pedig az ideiglenesség. Ezért használom a «kölcsönadás» és «kikölcsönzés» szavakat a tanulmány folyamán ebben az értelemben.
