Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
380 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Trugly műve egészében a szerző problémalátásának világosságáról, megoldást kereső bátorságáról, iskolázott dialektikus készségéről tanúskodik. Problémáján azonban érzik, hogy ez a molinista iskola belügye ; más alapkiindulásba, pl. a thomismuséba, ez a probléma nem illik bele. Ennek megfelelően művének kritikája is csak arra szorítkozhatik : ad-e termékeny gondolatot saját irányának, iskolájának? Erre igennel felelhetünk. Hozzá kell azonban tennünk, hogy munkája egyúttal a molinizmus némi kritikáját és kiigazítását jelenti. Ha azonban azt kérdezzük, magáról az isteni megismerésről való tudásunk mélyül-e, gazdagodik-e ezen hypothesissel, akkor az a benyomásunk, hogy nagyon beletévedtünk az iskolai vélemények útvesztőjébe és emberi gondolataink anthropomorf hálójával inkább homályt borítottunk a scientia Dei-re, mint világosságot. Kühár FUris_ II. Külföldi. Quaestiones de embryologia et de sterilisatione, quas in utilitatem cleri resolvit H. Merkelbach O. P. La Pensée Catholique, Liège (Belgique), 1937. 105 1. Merkelbach a «Quaestiones Pastorales» sorozat monográfiái között már bocsátott közre hasonló tárgyú füzetet : «Quaestiones de Embryologia et de Ministratione Baptismatis» címmel (II. kiad. 1928-ban). Azóta azonban az orvosi tudomány sokat haladt egyes részletkérdésekben ; másrészt pedig előtérbe nyomult a sterilizáció kérdése ; így tehát szükségessé vált ennek az új tanulmánynak közreadása is. Nincs nehezebb pontja a mai gyóntatási gyakorlatnak, mint a Merkelbach által ebben a monográfiában tárgyalt témakör. Aki sokat ül a gyóntatószékben, megrendült lélekkel látja a tárgyalt kérdések égető aktualitását és csak hálás lesz a tudós szerzőnek, hogy a legnehezebb problémákra (sectio caesarea, embryotomia, procuratio abortus, sterilisatio) nyer megbízható és a legújabb tudományos megállapításokat alkalmazó feleletet. Azért is kívánatos lenne, hogy közkinccsé váljanak Merkelbach tételei, hogy ezzel megvalósuljon a gyóntatási praxisnak annyira óhajtandó egyöntetűsége és végre megszűnjék az az áldatlan állapot, mely szerint azonos problémák a különböző gyóntatószékekben más és más megítélést nyernek — a hívek lelkiismeretének igen nagy kárára ! Különösen érdekes és tanulságos annak az irodalmi vitának részletes ismertetése, amely pár évvel ezelőtt folyt le a gyakorlati theologia két nagynevű mestere : P. Vermeersch és Gemelli között (A Pázmány-egyetem 300. éves jubileuma alkalmával mindkettőt egyszerre avattuk «honoris causa» doktorunkká). Pestalozza olasz gynekologus kérdésére P. Vermeersch az alábbi választ adta : «Licitum est ablationem uteri gravidi cancro infecti perficere, etiam si foetus extra uterum vivere non possit, quia abortus non est nisi indirectus». Gemelli két tanulmányában («De l’avortement indirect» és
