Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
378 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN gozott fel : a romantikus irodalom korszakát, amihez anyagot talált a párisi külügyminisztérium, a Nemzeti Levéltár és az érseki levéltár iratai között. Pedig ha számbavesszük, hogy mennyi francia mű került a tiltott könyvek jegyzékébe, rögtön látjuk, hogy sok lenne a tennivaló francia részről ezen a téren, ha a régi Index-Kongregáció levéltára Rómában hozzáférhető volna. Voltaire-től Eugène Sue-ig tárgyalja a francia írók sorsát, akik Indexre kerültek. Legsikerültebbnek Lamennais és Lamartine feldolgozását tartom, ama kettőét, akik a múlt század egyháztörténetébe is mélyen belenyúltak. A szerző helyesen a gallikanizmust okolja, hogy az Indexnek Franciaországban semmi tekintélye sem volt. Ki kellett volna emelnie a titkos társaságok, a szabadkőművesség szerepét és azt, hogy magának a papságnak is mennyi köze volt ezekhez. Elképzelhetetlen tehát, hogy ez «a felvilágosodott» francia társadalom lelkiismereti kérdésnek vegye Róma tilalmát éppen azokra a könyvekre, amelyek az «emberi jogok» evangéliumai. Bármennyire is szép Dom Quéranger apát véleménye, hogy sok minden másként lett volna, ha a papok jobban respektálták volna az Egyház könyvtilalmát, és ezt a véleményt, bátortalanul ugyan, a szerző is magáévá teszi, úgy véljük, hogy az Index maga nem lett volna képes minden becsületes és lelkiismeretes respektálása ellenére sem megállítani az eseményeket. Nagyon helyesen tárgyalja a szerző azt a fejlődést, amikor a francia katolikus társadalom kivetkőzik a régi gallikán-szabad- kőműves szellemből és lelkiismeret tárgya lesz az Index és így megindul a francia katolikus megújhodással együtt a hatalmas és nívós katolikus irodalmi élet. vitéz Kárptáhy-Kravjánszy Mór. Bendejy László■ Az ismeretlen Juliánusz. A legelső magyar Ázsiakutató életrajza és kritikai méltatása. Budapest, Stephaneum, 1936. 190 1. Ára 2,90 P. Szent László ünnepén ritka élményben volt része a magyar társadalomnak. A budai halászbástyán, a régi domonkos templom helyén szinte máról- holnapra nőtt ki a földből Juliánusz barát szobra és felavatásánál az egész magyarság hódolt az egyszerű domonkos atya emlékének, aki fajunk egyik legnagyobb értéke s akiről mindenki tudott valamit, de eleget — a szakembereken kívül — talán senki. Ez a szoborakció minden nagyobb dobverés nélkül folyt le és sokak önzetlen összefogásából — a mi viszonyaink között — meglepően rövid idő alatt pótolta az elődök mulasztását. Oroszlánrésze van ebben Bendefy Lászlónak, aki pompásan megírt könyvével nemcsak méltó szellemi emléket állított az ércszobor mellé, hanem annak jövedelmével az ércemlék felállítását is nagyban elősegítette. Művében, hisszük, végérvényesen tisztázta Julián barát útjait a magyar testvérekhez, tanulságos áttekintést ad a Juliánusz-kérdés történetéről, közli a Juliánusz útjára, az őshazára, az ázsiai magyarok megtérésére vonatkozó forrásokat, Juliánusz útleírásának kézirati példányairól írt tanulmányát és végül összeállítja a vonatkozó kútfők és irodalmi művek jegyzékét. A munka elolvasása után áll előttünk igazi nagyságban Juliánusz heroizmusa, amely természetfölötti indokból űzte őt a veszéllyel teli, távol idegenbe, de amely íme az ideigvaló tudománynak is nagy hasznot hajtott.
