Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
PÁZMÁNY PÉTER ÉS A PAPNEVELÉS 35 olmützi, gráci és bécsi pápai papnevelőkben elhelyezhető magyarországi növendékek számának felemelését.1 A zsinat ezen utóbbi határozata világosan rámutat a végzetes paphiány főokára : akkori papnevelésünk szervezetlenségére, illetve teljes hiányára. Mert középkori papnevelő rendszerünk a hitújítás terjedése és a török dúlásai következtében a 16. század közepéig teljesen megsemmisült, az új trienti rendszer pedig még nem alakult ki. A lelkes Oláh Miklós nagyszombati szemináriuma, mely tíz növendékkel 1567-ben kezdte meg működését, már fennállása második esztendejében árvaságra jutott és csak első felügyelői, Telegdy Miklós és Novák Miklós kanonokok buzgóságának köszönhette, hogy nem esett azonnal áldozatául a kamara szűkkeblűségének. Másik szerencséje volt, hogy az új érsek, Verancsics Antal mindjárt kineveztetése után melegen felkarolta ügyét és kiváló tanárok rendelkezésre bocsátásával igyekezett biztosítani jövőjét. De hiába. Mert a tudós főpap halálát követő hosszú széküresedés (1573—1596) mint annyi más biztatón indult kezdeményezést, ezt a nagyfontosságú intézményt is elsodorta. Csak 1590-ben kelt ismét életre Chereödy Márk kanonok buzgóságából. Élete azonban ezentúl is inkább tengődés, mint virágzás volt. A 17. század elején a Bocskay-féle felkelés, a huszas évek táján pedig a Bethlen támasztotta zavarok ismét több évre megakasztották működését. Ennek az állandó bizonytalanságnak megfelelően meglehetősen alacsonyan mozgott az intézet színvonala is. A teológiai tanfolyam két, legfeljebb három évig tartott és a gyóntatáshoz szükséges esetek megismerésén kívül főleg a szertartások, liturgikus ének és a kontroverziák tanulására szorítkozott.1 2 Az itthoni papnevelés hézagait a külföldi papnevelők lettek volna hivatva betölteni. Ebből a szempontból különösen nagy szerep várt a lelkes Szántó István buzgó fáradozásából létesült római Collegium Hungaricumra, mely Usali Miklós, Kundli Benedek és Baraniczi Balázs nevű ifjakkal 1579 tavaszán kezdte meg működését. Az új alapítás azonban nem bizonyult életrevalónak. Szántó ellenségei keresztülvitték, hogy XIII. Gergely pápa a magyar kollégiumot már 1580 április 13-án beleolvasztotta a németbe. Kikötötte azonban, hogy az összeolvadás révén Germanico-Hungaricummá bővült kollégium a magyar kollégium alapítványául szolgáló római pálos-kolostor terhére tizenkét magyar növendéket köteles nevelni s azonkívül tartozik gondját viselni a régi magyar zarándokháznak és a hozzája tartozó templomnak.3 1 Péterfy K. : Sacra concilia. P. II. 217. 1. 2 A nagyszombati szeminárium történetét megírta Franki (Fraknói) V. «Az első magyar papnövelde» c. tanulmányában. Magyar Sión, 1872. Rövid áttekintését adja Mihályfi Á. : A papnevelés története és elmélete. I. k. Budapest, 1896. 182. s kk. 11. 3 Fraknói V. : Egy magyar jezsuita a XVI. sz. Kát. Szemle, 1887. Mihályfi i. m. 188. s kk. 11. 3*
