Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
Irodalom — Literatur — Bulletin. I. Hazai. Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere. Budapest. 2. kiadás. Két kötet, 1412 I. A Szent István-Társulat kiadása. 1937. A kereszténység első tudományos harcainak idejében, 155 körül, egy Rómában élő görög bölcselő, kezében irattekerccsel, bebocsátást kért a császári udvarba. Antoninus Pius, a császár fogadta. A bölcselő, keresztény nevén Justinus Martyr, átnyújtotta a császárnak Apologia c. iratát, melyben a pogányvilág gúnyolódásai és támadásai ellenében védelmébe veszi — itt-ott bölcseleti alapon is — a méltatlanul üldözött kereszténységet. Mi ezt az irattekercset nagy értéknek tartjuk és első keresztény apológiának nevezzük. Erre kell gondolnunk, mikor egy tudós magyar szerzetes megjelenik a magyar szellemi- és hitélet csarnokában és átadja immár nem 68 rövid fejezetből álló, hanem másfélezer lapos, hatalmas munkáját, az első teljes magyar dogmatikát. Mély megilletődéssel vesszük kezünkbe ezt a méreteivel is imponáló munkát, mely a modern élet ezer és ezer ellenvetésével szemben az Egyház örök tanításának minden részletre kiterjedő, alapos magyarázatát és védelmét adja. Az első benyomásunk e könyvről az önként feltörő csodálkozás az elvégzett munka nagy arányai felett. Mennyi fáradságot kellett vállalnia a kiváló szerzőnek, hogy a magyarság egyetemének — katolikusnak és nemkatolikusnak, istenhivőnek és hitetlennek — Krisztus egyházának igazságbirodalmáról minden részében bevégzett, vitathatatlanul szakszerű, hiánytalanul teljes ismertetést nyújtson ! A vastag kötetek futólagos áttekintésénél elsősorban az ötlik szemünkbe, hogy ez a második kiadás kb. 300 lappal bővebb, mint az első, így tehát a szerző alaposan kibővítette munkáját. Mindjárt a könyv elején egy 30 lapnyi új fejezettel találkozunk, mely a vallásról szól, mégpedig külön a vallás mivoltáról és a vallás valóságáról. Az előző részben általános érdeklődésre tarthat számot a kereszténységgel tartalmi, illetve történeti vonatkozásba került vallások ismertetése. Az utóbbi részben pedig igen tanulságos az a tétel, amelyben a vallás lélektani gyökereire mutat rá. A szerző az apologetika egész anyagát felveszi ebbe a munkájába, s ezért a kinyilatkoztatásról szóló fejezetet egészen átdolgozta, több új tétellel bővítette. így az első kiadás 17 lapja helyett itt 133 lapot (35—168) olvasunk a kinyilatkoztatás elméletéről és valóságáról. Részletesen tárgyal a csodáról és a jövendölésről általában, majd külön fejezetekben Krisztus csodáiról és jövendöléseiről, Krisztus öntanúságáról, az evangéliumi vallás abszolút jellegéről. Más ilyen nagyobb betoldás azután nincs is ebben az új kiadásban, de viszont számtalan helyen találunk kisebb-nagyobb kiegészítéseket, javításokat. Ezeket a kiegészítéseket itt részletesen feltüntetni nem tartjuk szükségesnek, mert hiszen most bennünket ez az új kiadás érdekel elsősorban. Ennek értékeiről szeretnénk beszámolni. Ami már a laikus olvasónak is feltűnik ebben a munkában, s ami a 370 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN
