Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
368 KONTOR LAJOS egyházi temetésben kell részesíteni. Sokszor már az öngyilkosság módja, vagy elkövetésének körülményei is mutatják, hogy az öngyilkos nem lehetett eszénél. A kánonjogászok ilyen esetekben általában az egyházi temetés megengedését javasolják. Sipos (Enchiridion III. kiadás, 687) szerint, ha kétséges, vájjon az öngyilkos teljes beszámíthatóság állapotában követte-e el tettét, az egyház temetést nem kell megtagadni. Hasonló véleményt nyilvánít egy konkrét eset kapcsán Wenner «Zur Verweigerung des kirchlichen Begräbnißes», Theologie und Glaube, 1936., 357). Kívülük még Vermeersch következő okfejtését idézzük : «... a kódex eme rendelkezései a 19. kánon szerint szorosan értelmezendők, tehát ha az elhalt öngyilkos szándéka nem állapítható meg, a méltányos magyarázatot kell alkalmazni» (Epitome II. 549). Ilyen esetekben azonban a temetésnél minden pompát kerülni kell, sőt némely helyen a partikuláris jog csak egy pap közreműködését engedi meg. Ha azonban kétségtelenül bizonyos, hogy az öngyilkos tettét elmezavarban követte el, a S. C. Officii 1866 május 16-iki döntése alapján a temetésnél minden ünnepélyesség alkalmazható. b) A 2201. kánon 3. §-a alapján az ittasság állapotában elkövetett ön- gyilkosság nem zárja ki az egyházi temetést, kivéve, ha az ittasságot az öngyilkos szándékosan idézte elő, hogy nagyobb bátorsága legyen a tett elkövetésére. c) A gyengeelméjűség a 2201. kánon 4. §-a szerint nem szünteti meg, hanem csupán csökkenti a beszámíthatóságot. Ha azonban más körülmények (pl. súlyos félelem, erős lelki megrázkódtatások) is fennforognak, amelyek a gyenge elméjű ember elhatározó képességét jobban befolyásolják, az egyházi temetést nem kell megtagadni. d) A 2230. kánon alapján a serdületlenek (a fiúk betöltött 14, a leányok 12 évig) öngyilkosság esetén egyházi temetésben részesítendők. e) A kiskorúság a 2204. kánon értelmében csökkenti a beszámíthatóságot, kivéve, ha a teljes megfontoltság be van bizonyítva. f) A 2205. kánon 2. és 3. §-ai alapján a súlyos félelem szintén csökkenti a beszámíthatóságot. Ilyennek pl. az egészség, a vagyon, a becsület elvesztésétől való félelem. Figyelembe kell azonban venni, hogy a súlyos félelem nem zárja ki a súlyos bűnt, mert a valamilyen rossztól vagy hátránytól (pl. a letartóztatástól) való félelem megfontoltan is öngyilkosság elkövetésére késztethet némely embert. Csökken azonban az öngyilkos beszámíthatósága, ha a félelem lelki zavarokat idézett elő az öngyilkosság elkövetése idején. g) A felindult lelkiállapotban elkövetett öngyilkosság nem zárja ki az egyházi temetést olyan esetekben, amikor az öngyilkos valamilyen benyomás vagy esemény hatása alatt, minden megfontolás nélkül, hirtelen követi el tettét, pl. ha valaki megpillantja hozzátartozója holttestét, megtudja hitvestársa hűtlenségét. így bírálandó el a családi viszálykodás közben, a vagyon, a becsület, az állás vagy más értékes dolog elvesztése pillanatában elkövetett öngyilkosság. Más a helyzet akkor, ha valaki nem közvetlenül az ilyen események bekövetkeztekor, hanem később követ el öngyilkosságot, amikor a vélelem már megfontolásra mutathat. Vannak azonban esetek, amikor a súlyos csapások
