Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
AZ EGYHÁZJOOI IRODALOM ÚTJA 355 forrásanyagon kívül az egyházjog hatalmas jelentőségét mutatja az is, hogy a világtörténet forráskincse az egyházjog története számára is alap. Mi sem bizonyítja jobban ezek jelentőségét, mint az, hogy az általános történeti anyag évszázadokig az Egyháznak köszönhette megmaradását, a középkor fennmaradt forráskincsének legnagyobb része egészen a hohenstaufeni időkig egyházi eredetű.1 Európa nemzetei Konstantinápolytól Írországig tevékeny részt vettek mind az egyházi jogszabályok alkotásában és gyűjtésében, mind az egyházjogi irodalom művelésében, bár már az egyházjog bölcsőjénél ott állott Kisázsia és Afrika1 2 képében a másik két kontinens. Az álapostoli iratok (Collectiones Pseudo-apostolicae), a kereszténység első századaiban élő egyházjog emlékei, amelyek keletkezésükkor (III. és IV. század) fennálló állapotot az apostolok korából eredőknek igyekeztek feltüntetni és amelyek közül a Canones Apostolorum első 50 kánonja Dionysius Exiguus révén átszivárgóit Gratian Decretumába is, Kis- ázsiában keletkeztek. A keleti Egyház később Nyugaton elterjedt és így közvetve az eredetileg szándékoltnál szélesebb területen hatékony jogforrásainak keletkezési helye Kelet-Európábán és Kisázsiában volt. Nyugaton a keleti zsinatok távoli provinciákba is eljutó határozmányai- ról készült verziók után természetszerűleg a Földközi-tenger mellékén virágzó keresztény földön tűnnek fel az első nyomok, később a germánok megtérítésével a súlypont északabbra tolódik.3 A külföldi zsinatok szabályainak átvétele mellett az ú. n. «belhoni», tehát partikuláris zsinatok joganyagát elrendező, az V. és VI. századbeli gyűjtemények sorában az elsők között az élénk afrikai egyház4 gyűjteményei találhatók. (Breviarium Concilii. 393. hyppói zsinat. Codex canonum ecclesiae Africanae. 419. karthagói zsinat, majd Fulgentius Ferrandus 1 Pöschl, id. tn. 44, 47 I. 2 Az északafrikai kereszténység jelentősége az izlám 8. században történt térhódítása óta csökkent, de az azt megelőző egyházi jogfejlődés idején egészen kiváló volt. — «Afrika hat als Kirchenprovinz eine zeitlose Dauer durch seine drei großen Söhne Tertullian, Cyprian und Augustin». Adolf V. Harnack : Die Mission und Ausbreitung des Christentums in den ersten drei Jahrhunderten. II.4 (1924.) 918. 1. 8 Pöschl, id. m. 45 1. 4 j. 4 Figyelmet érdemel a bécsi Robert Höslinger nemrég megjelent munkája, Die alte afrikanische Kirche im Lichte der Kirchenrechtsforschung nach kulturhistorischer Methode. Wien, 1935. Szerző megkísérli az afrikai egyházjog sajátosságait kultúrtörténeti módszerrel, sokszor erősen szubjektív, de mindig érdekiődéstkeltő módon a provincia földrajzi állapotából és lakóinak etnológiai viszonyaiból levezetni. — Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk a magyar jogtörténeti irodalom művelőjének, Murarik Antalnak dolgozatára (Szláv és magyar jogtörténet. Különlenyomat a «Századok» 1937 jan.—márc. számából, különösen 6—7. 1.), amelyben szerző a világi jogra nézve érdekesen fejti ki, hogy a jogrendszer, mint a kultúra függvénye, miként kénytelen az életviszonyokhoz és azok változásához idomulni. 23*
