Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
32 BALANYI GYÖRGY lassankint áldozatául esik az eretnekségnek. Az ágyastartó plébánosok legtöbbje durva tudatlanságban leledzik és teljességgel alkalmatlan a plébánosi tiszt betöltésére. Számos község azonban még ilyen bárdolat- lan ágyastartó plébánoshoz sem tud hozzájutni s kénytelen beérni fiatal világiakkal, akik ünnepnapokon olvasnak egyet és mást a prédi- kációs könyvből, keresztelnek és temetnek.1 De sok helyen még ilyenek sem akadnak ; ilyen helyeken aztán minden lelki vigasztalás nélkül élnek az emberek és előbb vagy utóbb eretnekségre térnek át. Ehhez járul, hogy egész Magyarországon nem található egyetlen katolikus iskola, melyben akár csak a nyelvtant is fontosságához illően tanítanák ; nincsen egyetem, nincsen papnevelő, a nagyszombatit leszámítva, melyben néhány kórusi szolgálatot teljesítő gyermek teng-leng. így tehát egyáltalában nincsen mód papok nevelésére, akik hivatva volnának a vallás ügyét előbbre vinni vagy legalább megoltalmazni. Az is nagy baj, hogy ha kivételesen akadnak is tudós és hivatásos plébánosok, plébániáik jövedelme olyan szűkös, hogy lehetetlen tisztességesen megélniök belőle. A legtöbb plébánia jövedelme ugyanis alig üti meg az ötven forintot ; amelyik százat hoz, az már gazdagnak számít. Ezeket a bajokat vagy akár csak egy részöket is nem lehet másként megszüntetni, mint hivatásos papok nevelésével, szemináriumok állításával és a rászoruló plébániák segélyezésével.»1 2 Még sötétebb képet fest Pázmány abban az emlékiratában, melyben a Bethlen felkelése utáni közállapotokat rajzolja. (1622 jűn. 21.) «Egész Magyarország — olvassuk benne — három részre van szakítva. A három közül a legnagyobbat és legáldottabbat a törökök bitorolják. A második rész a császárnak engedelmeskedik, mint Magyarország királyának s végül a harmadik a kálvinista erdélyi fejedelmet ismeri el urának. Abban a részben, mely a török rabigában szenved, sok a katolikus, de még több a kálvinista ; sőt szórványosan unitárius is akad, főleg Pécs környékén. Egyébként ezen az egész területen igen nagy hiány van katolikus papokban. Akik vannak, azok is állandóan veszedelmek közt élnek és valósággal számüzöttek módjára tengődnek. A katolikus ügyet mindössze két-három jezsuita atya képviseli Pécs környékén, természetesen álruhában, azután néhány ferencrendi barát a gyöngyösi kolostorban s végül vagy húsz világi pap különböző helyeken szétszórva. Ezenkívül vannak világi katechéták is, akik prédikációk felolvasásával, esketéssel és temetéssel sietnek a magukra hagyott katolikus hívek segítségére. 1L. Juhász K. : A licentiatusi intézmény Magyarországon. Budapest, 1921. 2 Hanuy F. : Pázmány Péter összegyűjtött levelei. I. k. Budapest, 1910. 254. s k. 1.
