Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI 339 Arra az esetre, ha a klérikusok önként óhajtanak közhivatalt vállalni, az olasz és a német birodalmi konkordátumok tartalmaznak rendelkezést. Az olasz konkordátum 5. pontja szerint egyetlen klérikus sem alkalmazható állami hivatalban, avagy attól függő intézménynél a püspök engedélye (nihil obstat) nélkül. Ha az engedélyt a püspök visszavonja, a hivatal tovább nem viselhető. Kimondja a konkordátum azt is, hogy az apostata, avagy cenzúrával sújtott papok nyilvános iskolában, hivatalban vagy tisztségben nem alkalmazhatók. A klérikusok közhivatal-vállalását a német birodalmi konkordátum 7. pontja úgy saját püspökének, mint a hivatal székhelye püspökének engedélyétől teszi függővé.1 A papság a politikában. A papság privilégiumaival kapcsolatban kell megemlékezni a román konkordátum 10. §-ának rendelkezéséről, amely szerint a görögkatolikus megyéspüspökök és a bukaresti latin szertartású érsek a román szenátus tagjai maradnak. Ez a rendelkezés a régi helyzet meghosszabbítása, aminek a hangsúlyozását jónak látták a románok, nehogy az újonnan csatolt erdélyi területeken székelő római katolikus püspökök is igényt formáljanak a szenátusi tagságra. Egyébként a püspökök szenátusi tagságáról a románon kívül egyik konkordátumban sem találunk rendelkezést. Említésre méltó azonban az ú. n. lateráni szerződés 21. pontjának az a rendelkezése, hogy a bíborosokat Olaszországban a született királyi hercegek tisztelet adásai illetik meg. A papságnak a napi politikában való részvételéről mindössze két konkordátum tartalmaz rendelkezést. Az olasz konkordátum 43. pontjában a Szentszék kijelenti, hogy minden olaszországi papnak és szerzetesnek megfogja tiltani a politikai pártokba való belépést s az azokban való működést. Ugyanezt a tilalmat kilátásba helyezi a Szentszék a német konkordátum 32. pontjában, mégpedig azzal az indokolással, hogy a konkordátum a katolikus Egyház jogait és szabadságát biztosító törvényhozást teremtett meg, másrészt a németországi jelenlegi viszonyok is szükségessé teszik a papság politizálásának a megtiltását. A konkordátumhoz csatolt pótjegyzőkönyvben viszont a kormány jelenti ki, hogy hasonló rendelkezést fog kieszközölni a többi felekezetek részéről is, egyben hangsúlyozza a kormány azt is, hogy a papság politizálásának a megtiltása nem jelenti az Egyház dogmatikai és erkölcsi igazságai és elvei hirdetésének a megszűkítését. . . Konlor Lajos, 1 Ez szigorúbb rendelkezés, mint a kánonjog eló'írása, minthogy a 139. kánon 4. §-a szerint közhivatal elvállalásához elegendő' a klérikus saját püspökének az engedélye s a hivatal helyén illetékes püspök beleegyezését is csupán a képviselői vagy felsőházi tagsághoz kívánja meg a Codex. 22*
