Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI 335 letartóztatásakor meg kell őrizni azt a reverenciát, amit az illető státusa és hierarchiai foka megkövetel. Elzárás esetén az egyházi személyek lehetően a laikusoktól elkülönített helyen őrzendők, hacsak a püspök az illetőt a laikus állapotba vissza nem helyezte. Az osztrák konkordátum 20. pontja szerint valamely pap vagy szerzetes elleni vádemelés esetén az illetékes bíróság köteles az egyházi hatóságot értesíteni, úgyszintén közölni kell az előzetes vizsgálat eredményét, valamint az esetleges ítéletet is. Elfogatás esetén a lelkészt státusának és hierarchikus fokozatának megfelelő bánásmódban kell részesíteni. Ha valamely lelkészt bűntett miatt jogerősen elítélnek, a szövetségi kormány — az egyéb következmények érvényben tartásával — jogosult, amennyiben a püspök őt hivatalától nem fosztotta meg, az elítélt állami fizetéskiegészítését beszüntetni.1 Az osztrák konkordátum 11. pontja szerint a püspökök a bűntett miatt elítélt lelkészeket csak a kormány beleegyezésével alkalmazhatják nyilvános egyházi szolgálatban. A «privilegium competentiae». Az egyházi törvénykönyv 122. kánonja kodifikálja az «illetéki jogkedvezmény»-t, ami azt jelenti, hogy a tisztességes megélhetést biztosító jövedelemrészre az egyházi bíró nem engedélyezhet a hitelezők javára végrehajtást. Ezt a rendelkezést átveszi egyik-másik konkordátum is, azonban nem annyira az egyházi törvénykönyvre való tekintettel, hanem inkább annak analógiájára, hogy a legtöbb állam mentesítette a tisztviselői fizetéseket a végrehajtás alól. Ezt az indokolást látjuk a lengyel konkordátum 5. pontjában, amely az egyháziak keresetét éppúgy mentesíti a végrehajtás alól, mint azt a polgári tisztviselők javára rendeli a törvény. Hasonló indokolást látunk a litván (5), az olasz (6), a német birodalmi (3) és az osztrák (17) konkordátumokban is. A német és az osztrák konkordátumok általában a lelkészek bevételeire mondják ki a privilegium competentiae-t, ami arra mutat, hogy ezek a konkordátumok a javadalom gyümölcseit is mentesíteni kívánják a végrehajtás alól. Az olasz konkordátum a mentességet csupán a «stipendium» és a «retributio» fogalomkörébe tartozó jövedelmekre biztosítja, amelyek «ratione sui officii» illetik meg a papságot, de csakis az állami tisztviselőket megillető mértékig. 1 Ezek a rendelkezések nagyjában megvoltak az 1855. évi osztrák konkordátumban is, de az új konkordátumban nincs benne az 1855. évi konkordátumnak az a fontos rendelkezése — amit egyik-másik háború utáni konkordátum átvett —, hogy börtönbüntetés esetén a klérikusok a laikusoktól elkülönített helyen őrzendők, továbbá vétség vagy kihágás miatt monostorban vagy egyházi épületben töltik ki elzárási büntetésüket.
