Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 317 helyettesítő eszközök pedig, amennyiben a pénz helyett állnak, szintén pénznek mondhatók. Ilyen pénzhelyettesítő eszköz a bankjegy, a csekk és a váltó. A bankjegy a bankárnál letétbe helyezett ércpénz fejében kiadott letéti jegyből fejlődött ki, amelyet először az egymással összeköttetésben álló bankok ügyfelei használtak fizetési eszköznek. Mivel a letéti jegy használata rendkívül kényelmes, a bank ügyfelein kívül mások is elfogadták, ha meggyőződtek arról, hogy a jegyet valóban a bank adta ki. így lett a letéti jegyből bankjegy. A bankjegy nemcsak pénzhelyettesítő eszköz, hanem hiteleszköz is, amennyiben a bank a nála eredetileg letétben levő pénzkészletet nem tartja magánál, hanem kölcsönformájában kihelyezi és gyümölcsözteti. Az eredeti letéti jegy jellegét ölti magára a csekk, a hitelmozzanat pedig még jobban kidomborodik a váltónál, amely voltaképen fizetési ígéret. Ugyanúgy lehet azonban csereeszközként felhasználni a bankjegyet, csekket, váltót, mint az ércpénzt. így jellemzi nagy általánosságban a pénzt a modern közgazdaság- tan. Mi a pénz fogalmának kifejtése, illetőleg a pénz történeti kialakulásának bemutatása alka'mával azt mondtuk, hogy a pénz csak eleinte volt általánosan keresett használati tárgy, később a használati tárgy jellegét elvesztette és cseretárggyá lett. Mindazonáltal a pénz megmaradt mindig használati tárgynak, illetőleg árunak is. A modern valuták, amint láttuk, megállapodtak az aranynál. Ámde az arany mindig használati tárgy volt és ma is az, aminthogy a napóleoni arany ma is áru. A pénzben tehát kettős mozzanat ütközik ki egyszerre, a cseretárgy- és árujelleg. A két jelleg egymáshoz való viszonyának kérdését az árprobléma vetette fel. Az árban a pénz legbensőbb természete mutatkozik be, amennyiben a pénz elsődleges funkciója az értékmérés. A kereskedelmi árak emelkedése pénzértékcsökkenést, olcsóbbodása pedig pénzértékemelkedést jelent. Az árprobléma vizsgálata rámutat arra a tényre, hogy a pénz értéke nem állandó, hanem folyton hullámzik és hosszabb korszakok egymásutánját tekintve állandó csökkenő tendenciát mutat. A pénz értékcsökkenő tendenciája az állandó drágulásban nyer kifejezést.1 A pénzelméletek1 2 a pénzérték hullámzásának tapasztalati tényéből indulnak ki és keresik az értékcsökkenés magyarázatát. A megkísérelt magyarázatok kénytelenek a pénz benső természetét 1 A pénz értékhullámzásának történetére vonatkozólag 1. D’Avenel, Histoire économique de la propriété, des salaires, des denrées et de tous les prix en général depuis 1200—1800, Paris 1898. E. von Helfjerich, Von den periodischen Schwankungen im Wert der Edelmetalle, 1843. Jevons, On the variations of prices and the value since 1782. Magyar vonatkozásban a legutóbbi évek árhullámzására vonatkozólag 1. Horn, i. m. 149—150. 2 A pénzelméletekre nézve 1. Balás K-, A pénz csereértéke, Budapest, 1917.
