Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II

Herkenne (Die Psalmen) 'ad—bő’ ’élem kôsérîm-re javítja a szöveget : «bis eintrat das Verstummen der Frevler».

Kittel (Das Buch der Psalmen) kitart a mikdasím mellett, mint Schmidt, és arra gondol, hogy a zsoltáros a templomban elmerül az Isten terveiben.

Vannak, akik a mikdesê-êl kifejezésben Bölcs. 2, 22. szavait látják : fiuGTjpia freoö = az Isten titkai, tervei.

Mindent összegezve — nézetem szerint — mind a biblia szellemének, mind a sémi gondolkodásnak a legjobban megfelel, ha meghagyjuk a mikdasím (= szentély) szót és rajta az Istennek égi templomát, szentélyét értjük. (LXX : tg aytaaxTjptov).

Zsolt. 68 (67), 36-ban olvassuk :

ïpihpTïa nvyba «713

LXX: ViiBipa; Szent Jeromos: «in sanctuario suo».

Vulg. (Psalt. Gallic.) : mirabilis deus in sanctis suis.

A helyes értelem : «Félelmetes az Isten az ő szentélye felőh, vagy : «szentélyében». Ez a szentély pedig az Istennek fönt, a rakta, a firmamentum fölött lévő szent palotája.

Keleti felfogás szerint, ami fent van, az lent is van. Az Isten földi lakóhelye csak halovány képe égi palotájának. Ide föl, az égi szentélybe száll a zsoltáros gondolata, akárcsak Izaiásé meghívása alkalmával (6. fej.), azért, hogy belenézzen azokba a törvényekbe, amelyek szerint mennyei palotájának életét rendezte be az Isten ; azokba a csodálatos tervekbe, amelyek mintájára a földi világ sorsát is irányítja.

Itt tehát ugyanaz a gondolat jut kifejezésre, mint Jób 19. és 42- ben : a zsoltáros meg akarja látni az'ésa-t, a világtervet, melyről a mi zsoltárunk is ezt mondja a 24. v.-ben : ■'iron ïjn??.,3: «világterveddel vezetsz engem».

És a zsoltáros tényleg lát is : legott leesik a hályog a szeméről, és esztelen baromnak tűnik föl önmaga előtt (22. v.) azért, mert csak egy pillanatra is helyt adott szívében a silány kételynek.

A probléma nemleges oldalát a 37. zs. vonalán oldja meg a 73. is : egy szempillantás elég ahhoz, hogy álomként elszánjon a gazdag ember minden dicsőségével egyetemben.

A jámbor ember számára azonban az Isten olyan javakat tartogat, amilyenekről eddig még nem hallottunk. Minden bizonyosságnak alapja a 73. zs. szerint is az, hogy biztonságban van a jó ember az Istennél:

«Szünet nélkül nálad vagyok, — mondja a 23. v. — kezeddel erősen tartod jobbomat», és (24. v.) «terved szerint vezetsz engem».

Elsorvadhat a test és a szív ! Az Isten marad osztályrészem mindörökre (helki ’ lohím Folám ; 26. v.). Gazdagság tehát, földi javak, egészség, jó hírnév : csupa értéktelen, üres burok. Még a szenvedés, a halál sem árthat. Ha Isten velem, mi lehet ellenem?!

A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 29