Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kühár Flóris: Krisztus és az Egyház
KRISZTUS ÉS AZ EGYHÁZ 307 — éppen nem szerves kapcsolást akar, hanem a szocializmusban, kommunizmusban egyszerűen gépies összerakást, anorganikus halmazt. A nemzeti szocializmus megsejt ugyan valamit az emberiség organikus összetartozásából, de látása csak saját fajára korlátozódik, nem ér el az emberiség egyetemességéig és alapjában véve materiális világszemlélete a népközösségben sem értékeli a lelki, szellemi összetartó erőket, csak a vért. Ez a szellemtörténeti vázlat is mutatja, hogy a történelmet igazában az eszmék formálják. A láthatatlan Egyház eszméjének protestáns eltozítása nemcsak az egyházi közösség bomlását okozta, hanem a polgáriét is. A Corpus Christi mysticum bibliai képe már nevével is azt mondja, hogy az Egyházban van láthatatlan, érzékfeletti, «misztikus» elem, de a test szembeszökő analógiája arra is figyelmeztet, hogy ez a láthatatlan elem — látható szervezetben jelenik meg, mint ahogy a lélek rejtett tevékenységei nyilatkoznak meg a pszichofizikai kapcsolat miatt magán a testen — kifejező mozgásokkal, beszéddel, Írással stb. A Corpus Christi mysticum tehát módot ád arra, hogy a látható és láthatatlan Egyház eszméjét tisztázzuk. Miben áll az Egyház látható volta? Két mozzanatot különböztet meg a skolasztikus hittudomány az Egyház láthatóságában : anyagit és alakit. Az első azt jelenti, hogy felismerhetők azok az emberek, akikből az Egyház áll (pápa, püspökök, papok, hívek). A másik, a formális, alaki mozzanat még fontosabb : felismerhetők azok a kapcsok is, melyek a tagokat az egyházi közösségbe kapcsolják és benne megtartják. Három ily köteléket említ a dogmatika : a hitvallás (symbolum), a liturgia és a hierarchia kapcsát. Az Egyháznak ezek szerint az a tagja, aki 1. vallja a közös hitet, 2. az Egyház istentiszteleti, szentségi és általuk : kegyelmi közösségében él, 3. aláveti magát az Egyház kormányzatának. Ezen három kötelék megléte alapján az emberi bizonyosság és megbízhatóság keretei közt meg lehet határozni, kik azok, akik tényleg a mindenkori küzdő Egyházhoz tartoznak és kik azok, akik rajta kívül állnak. Mind a három jegy föltételezi az emberi megbízhatóságot. Mert magában véve színlelni lehet mind a hármat és így lehetséges az, hogy : valakinek a) akár a hite, akár b) az Egyház iránt való engedelmessége színlelt, c) vagy a keresztsége érvénytelen. Az ilyenek természetesen csak statisztikailag tartoznak az Egyházhoz, valójában nem. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az Egyház és tagjai az említett korlátozással felismerhetők. Mind a három jegy olyan, hogy egyrészt a Krisztusban való kegyelmi életre mutat, mint jel, másrészt mint a liturgikus kapcsok : azt éleszti, eszközli. Előbb már mondottuk, hogy az a látható Egyház, melynek tagjait a szimbolikus, liturgikus, hierarchikus kötelék hármas gyűrűje tartja össze, nem adéquat, teljesen egymást fedő kifejezése az Egyháznak, 20*
