Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kühár Flóris: Krisztus és az Egyház
304 KÜHÁR FLÓRIS erejében száll szembe Szt. Ambrus Theodosius császárral ; Krisztus királyságának kiépítése (és nem a pápaság hegemóniájának önző vágya) a célja a cluny reformnak, VI1. Gergely is ugyanazt a Krisztus-uralmi eszmét képviseli, mint Szt. Pál vagy Szt. Péter: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek. Amikor a civitas terrena Napóleonjai és utánzói az Egyház ellen törnek, amikor azt megalázzák, jogait kétségbe vonják, amikor Piacetektől akarják függővé tenni az Egyház jurisdictióját, Krisztus királyi jogait csorbítják. Krisztus királysága biztosítja az Isten fiainak szabadságát. Ezért hangoztatja XI. Pius is a német katolikusok helyzetéről írt enciklikájában minden diktatúrával szemben azt, hogy az «embernek, mint személyiségnek istenadta jogai vannak, melyeket tőle megtagadni, megszüntetni vagy meddőségre kárhoztatni a közösségnek nincsen joga». Krisztus királysága az Egyházban válik eleven valósággá. Az elszakadt és protestáns kereszténység — elszakadván az egység alapkövétől mindenütt alárendelt helyzetbe került az állami hatalomhoz, jellemzője a bizantinizmus lett, sorsa a földi hatalomnak való kiszolgáltatottság. Amikor a pápa megtagadja VIII. Henrik házasságának felbontását, ugyanakkor Luther megengedi Hesseni Fülöpnek a második feleséget. Könnyű észrevenni, hol cselekszenek Krisztus királyságának szellemében ! Ezek a megfigyelések megkönnyítik annak felismerését, hogy az Egyháznak ú. n. pro foro externo joghatósága is Krisztus királyságának eredője ; még könnyebb erről meggyőződni a benső, lelkiismereti fórum joghatóságánál. Hiszen ennek legfőbb gyakorlótere a gyóntatószék, hatásköre a bűnbocsánat vagy bűnmegtartás. Szt. Ágoston óta axioma az, hogy a keresztségben nem Péter vagy Pál, hanem Krisztus keresztel, ugyanígy a többi szentségben is ő működik. A penitenciában Krisztus ítélkezik, Krisztus a bíró, aki egyetlen ténnyel gyakorolja a bűnbocsánat bírói és papi tisztét. A misztikus Test Fejének legmisztikusabb működése az ő főpapi tisztségének gyakorlása. A keresztfán bemutatott véres áldozatát napkelettől napnyugatig megjeleníti nap-nap után a szentmise vérontásnélküli áldozatában, melyben ő a Főpap és áldozat, sacerdos et hostia, mint a keresztáldozatban. A szentmise áldozatán át árasztja szét tagjaiba megváltó halála kegyelmeit életrekeltő, növelő, védő, gyógyító erőkként a hét szentség vezetékeivel. A Fej életbősége innét forrásoz ; ebből meríthet az Egyház és az Egyház minden tagja. Minden papság, a falusi kápláné, az újmisésé épp úgy, mint a pápáé, Krisztus papi tisztjében, hatalmában való részesedés. A sacerdotium az a véredény- rendszer a misztikus Testben, mely a tagok és a Fej életközösségét fenntartja. Krisztus prófétai, tehát tanítói tisztét ugyancsak az Egyház magisteriuma által gyakorolja. Ez a tanítóhivatal őrzi a depositum fideit, a kinyilatkoztatás megismertető forrásaiban : a Szentírásban és a