Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 283 Steinheim, hogy egy és ugyanaz a lény nem lehet véges és végtelen, időbeli és örökkévaló, hanem vagy az egyik, vagy a másik. Legérdekesebb azonban a zsidó Rosenzweig Ferenc s a protestáns Rosen- stock Jenő (később a boroszlói egyetemen a jogtörténet tanára) közt 1916 május—december közt a macedón s a francia fronton a lövészárokból folytatott levelezésnek ismertetése, melyben Rosenzweig elismeri, hogy senki a népek közül nem mehet az Atyához másként, mint Jézus Krisztus által. Izraelnek azonban nem kell az Atyához mennie, mert már nála van. Izrael, az Atyától kiválasztva, a távoli végső pontra tekint, mikor az Atya, az Egy és Egyetlen, minden mindenekben lesz. A zsinagóga elismeri az Egyházban az üdvösséget a pogányok számára, az Egyház pedig tudja, hogy Izrael megőriztetik az napig, mikor az utolsó pogány megtér, a szeretet műve bevégeztetik s felragyog a remény utolsó napja, az aratás napja. Az utolsó vallási eszmecsere a zsidó bibliafordító Buber Márton s az evangélikus, teológus Schmiedt Károly Lajos közt 1933-ban Stuttgartban folyt le, melyben Schmiedt arra a következtetésre jut, hogy az a zsidó, aki kereszténnyé lesz, a betöltetlen Izraelből a betöltött Izraelbe, Jézus Krisztus Egyházába lép, a tétel szerint való Izraelbe ; Buber szerint ellenben Izrael érzi, hogy a világ még nincs megváltva, mert a világ megváltása egyértelmű az Isten királyságának beteljesedésével. Buber tehát összetéveszti Krisztus első eljövetelét Krisztus második eljövetelével. Mindenesetre nagy haladás, hogy elismeri, hogy Izraelen kívül is van kinyilatkoztatás. Saját vallomása szerint, ha bemegy Wormsba, először a dómba megy, azután a zsidó temetőbe s onnét tekint fel a dóm felséges harmóniájához s úgy érzi, hogy Izraelből feltekint az Egyházhoz. Az Isten országának kapui nyitva állnak mindenki számára, a kereszténynek nem kell a zsidóságon át, a zsidónak a kereszténységen át mennie, hogy Istenhez jusson. Nagyon szép Schoeps valóban alapos tanulmányának befejezése, mely arra utal, hogy úgy az új-szövetség, mint a zsidó Kaddisch-imádság végszavai az Isten országának eljövetele utáni epedő vágyat fejezik ki. Huszár Elemér. Pius Ciprotti: De consummatione delictorum attento eorum elemento obiectivo in iure canonico. — Pars I. Roma, Pontificium Institutum Utriusque luris, 1936. — 100 oldal. — Ara 10 lira. Minden jogrendszerben befolyásolja a büntethetőséget az a körülmény, hogy a bűncselekmény objektive, avagy subjektive befejeztetett-e. Különösen fontos ez a kánonjogban, mert a törvényben megállapított büntetés csak akkor szabható ki, ha a bűncselekmény a maga nemében a törvény szavainak jelentése szerint bevégeztetett. A kísérlet, a meghiúsult bűncselekmény és az eredménytelen felbujtás büntetése arányosan kisebb. Az egyházi törvény- könyv nem vázolhatja az egyes bűncselekmények eme különböző fázisait, sőt több bűncselekménynek még a definícióját sem adja, éppen ezért felbecsülhetetlen segítséget jelent az egyházi bírónak Ciprotti professzor munkája, amely a bűncselekményeket sorra analizálja, megjelöli a bevégzettség kritériumait, meghatározza, lehet-e szó kísérletről, meghiúsult bűncselekményről, felbujtásról, s azok melyik esetben büntethetők.
