Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
IRODALOM ----LITERATUR----- BULLETIN 2 81 Die Viktoriner: Mystische Schriften. Ausgewählt, übertragen aus dem Lateinischen und eingeleitet von Paul Wolff. Sequenzenübertragung von Hans Rosenberg. Thomas-Verlag. Wien, 1936. Az általános érdeklődés mindinkább azok felé a misztikusok felé fordul, akik kevésbbé foglalkoznak a misztikus élet pszichológiai jelenségeivel, az imádság misztikus fokozatainak lelki élményeivel, mint a misztikus élet teológiai alapjaival és a keresztény életben töltött szerepével. Ez megfelel annak a felfogásnak, melyet a modern teológusok legnagyobb része vall : hogy tudniillik a misztikus élet lényege nem a pszichológiai jelenségekben, azokban a rendkívüli kegyelmekben van, melyek azt kísérhetik ugyan, de nem tartoznak hozzá szükségszerűen, hanem a Krisztussal való benső egyesülésben, ami elsősorban soteriológiai és teológiai valóság, és csak másodlagosan pszichológiai jelenségekben is nyilvánulhat. Természetes, hogy ennek az érdeklődésnek a középpontjába azok a teológusok kerültek, akiknél a teológia és a misztika, a spekulatív gondolkodás és a misztikus szemlélet a legharmonikusabb egységben tudott összeolvadni : a Viktorinusok. Könyvünk a Viktorinusok legtipikusabb és legnagyobb misztikus iratait akarja a modern olvasónak bemutatni; nem a tudományos kutatásnak akar szolgálni, hanem a Viktorinusok szellemét a modern kereszténységben akarja újra életre kelteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a könyv tudományos szempontból is ne lenne teljesen kielégítő. Az előszó, mely a Viktorinusok teológiai gondolatvilágába vezeti be az olvasót és misztikájuknak teológiai alapját ismerteti vele, egyúttal a legjobb tudományos értekezések egyike, mellyel a Viktorinusokról rendelkezünk. A fordított művek közül a modern olvasóra legközvetlenebben hat Hugó «De arrha animae» című dialógusa, és a caritasról szóló dicsőítő beszéd. Azonkívül teológiai főművének (a «de sacramentis Christianae fidei») azon részei találhatók a könyvben, melyek a misztikával vonatkozásban állnak. Richárd főművével, a Benjamin minor és Benjamin maior című, a misztikus magasságokba emelkedő spekuláció útjait követő allegorizáló iratával van képviselve. A modern olvasó bizonyára nehezen tudja magát belegondolni abba az allegorikus felfogásba, melyben Ruben a félelmet, Simeon a bűnbánat fájdalmát, Benjamin a misztikus szemléletet, a frigyszekrényen alkalmazott aranyozás az Isteni kegyelmet és kinyilatkoztatást, és a két arany kérub a misztikus szemlélet felfelé való szárnyalását jelenti. De mindennek ellenére szépen domborodik ki az allegorikus alakok poetikus képletességéből annak a hatalmas ascensusnak egységes vonala, mely a külső valóságok, a teremtett szépségek testi szemmel való megcsodálásától a fogalmak és gondolatok világán keresztül a megfoghatatlan és minden értelmet felülmúló Isteni valóság csendes szemléléséhez vezet. Adam, a költő, misztikus tartalmú sequen- tiáival zárja le a kötetet. A fordítás talán nem minden olvasót fog kielégíteni, főleg a túlzottan keresett szavak használata miatt, annak ellenére, hogy a sequentiák ritmikus szépségeinek visszaadása messzemenőleg sikerült. Mindent összefoglalva, azt mondhatjuk, hogy ez a könyv jelentős lépést jelent a középkori misztika szélesebb körök előtt való megismertetésében. Ivánka Endre.
