Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 279 II. Külföldi irodalom. K. Delahaye: Die «memoria interiora-Lehre des heiligen Augustinus und der Begriff der «transzendentalen Apperzeption» Kants. (Abhandlungen zur Philosophie und Psychologie der Religion. Heft 38/39.) C. J. Becker- Verlag, Würzburg, 1936. 166 lap. A korunkra jellemző metafizikai érdeklődés a bölcselettörténeti értelmezés terén is erősen érezteti hatását. Ennek egyik legfeltűnőbb jele, hogy egyre gyakrabban találkozunk oly vállalkozásokkal, melyek Kant bölcseletének korábban figyelemre sem méltatott metafizikai vonásait iparkodnak kidomborítani. Ehhez az irányhoz tartozik Delahaye könyve is, mely eredetileg doktori értekezésnek készült. A metafizikai antropológia egyik alapvető problémájának, a személyiség mivoltának a kérdésében veti egybe Szent Ágoston és Kant megoldását. Az első pillanatra merésznek látszó párhuzam alapját abban találja meg, hogy mindkét gondolkodó a lélektani vizsgálódásból kiindulva jut el a kérdés metafizikumához. Az ágostoni memoria interior fogalom alapelemei, az élmények belső létegysége és az öntevékenység, megvan a kanti transzcendentális appercepció fogalmában is. Kant, ha a logikai személyiség merőben formalisztikus fogalmával lehetetlenné teszi is a metafizikai magyarázatot, megadja ennek lehetőségét a transzcendentális éntől elválaszthatatlan empirikus én fogalmában. Az individuális én-tudatot a személy-lét alapjának tekinti, amelyre az azonosság és a szellemi megmaradás kategóriáit is alkalmazza. Habár Kant épúgy, mint Szent Ágoston, az emberi személy fogalmából eljut annak végső előfeltételéig, az isteni személy fogalmáig, mégsem sikerül neki az empirikus és a transzcendentális én közti szakadékot áthidalni s ezért a megegyezések dacára megmaradnak közte és Szent Ágoston közt a kiegyenlíthetetlen ellentétek. A szerző józan higgadtsággal végzett összehasonlító vizsgálódásai nem visznek messzebbre vezető problématerületre, de annak igazolásával, hogy a felvetett kérdésben Szent Ágoston és Kant egyáltalában párhuzamba hozhatók egymással, önmagában véve is hasznos munkát végzett. Kecskés Pál. Dr. Ludger Jaspers: Der Begriff der menschlichen Situation in der Existenzphilosophie von Karl Jaspers. Becker. — Würzburg, 1936. K. Jaspers heidelbergi filozófiatanár ma egyik legkiválóbb megszólal- tatója a német életbölcseletnek. Nem akar «rendszert» alkotni ; Kanton, Kierkegaardon, Schellingen, Plotinuszon és a német misztikusokon felépülő világszemlélete ki akarja zárni az egyetemesen érvényes metafizikai rendszert és mégis el akarja igazítani az egyéni lét problémáiban bennerekedt embert, hogy állapotának, történelmi jelenvaló létének transzcendens irányára rádöbbenjen. Művei közül a «Philosophie» és a «Psychologie der Weltanschauungen» fejezik ki legjobban szerzőjük nemesakaratú, szellemes, de nem mindig megalapozott felfogását. Jaspers azon német filozófusok közé tartozik, akiknek bölcseleti szótára igenevek és praepositio-halmazok főnévvé változtatásával van telítve. Egy
