Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
AZ ÚJABB FRANCIA MISZTIKUS IRODALOM 271 gondolni, de a misztikusok gyönyörűséggel és szent éhséggel ragadják meg, mert a misztikus lelkiség előrehaladottságában már nem is a földhöz tapadt emberről van szó, hanem a lélek megszabadulva a földi lekötöttségektől Istentől megszállottan vallja Szent Pállal : «élek már nem én, hanem Krisztus él bennem». (Gál. 2, 20.) A misztikus lélek már nem önmagáé, hanem teljesen Istené s mikor a lélek szinte megérzi — mintha külön lelki érzékszervei volnának — Isten közelségét, úgyhogy sok misztikus szerint a lélek lényege szinte megérinti Isten lényegét, akkor az embernek az incarnatio révén való beletartozása a Szentháromságba öntudatosul. Érthető, hogy a misztikusnak lényeges igazság az ember viszonya a Szentháromsághoz az incarnation keresztül és hogy a misztikusnál a Szentháromság nem elvont, az emberen kívül és messze felette álló misztérium, hanem istenközelségének egyik realitása és alapja, melyet a száraz dogmatikusnál jobban tud megérteni és kiélvezni.1 A szóbanforgó tétel második következtetése : az egység minden emberrel Krisztusban. Mindnyájan tagjai lévén Krisztusnak, egy életegységben forr össze a megváltott emberiség. A Megváltó alapvető tanítása a felebaráti szeretetről itt mélységes misztikus megalapozásban tárul elénk, melyből a szentek azt a hősies emberszeretetet merítették, hogy minden emberben Krisztust tudták látni. Erről a misztikus egységről is elmondhatjuk, hogy kidolgozatlan igazság, ha nem is a dogmatikában, de a gyakorlati életben, ahol a szeretet és Krisztusban való egység országa nem jött el, hanem inkább az ellentétje, a gyűlölet és széthúzás uralkodik. De ha az emberiség még nem is oldotta meg ezt az óriási feladatot, megoldották és megoldják minden időben a kanonizált és nem kanonizált, megdicsőült és élő szentek megszámlálhatatlan tábora, kikben életté és valósággá vált a Krisztusban való egység grandiózus gondolata. Az egység persze nem jelent uniformizálást, ami az aszketikus rendszerek okos megvalósítása szempontjából fontos, mert a szentek megtartották individualitásukat és megértették a Teremtő gazdag gondolatát, hogy nincsen két egyforma ember. Assziszi Szent Ferenc és Szent Domonkos egy korban éltek és egy aszketikus eszménynek, a szegénységnek hódoltak, mindkettő mendikáns rendet alapított és mégis minő óriási különbség van a két nagy egyéniség között ! Annál nagyobb lehet a különbség azoknál, akik más-más síkon mozognak, más-más aszketikus iskolában járva keresik az Istenbírást. Az egység a régi mozaikképnek az egysége, mely nem akart festmény lenni, hanem nyersebben helyezte egymás mellé a mozaikmezőcskéket. Az egység színpompás, tarka egység, olyan mint Toscanini mesteri keze alatt a művészekből álló zenekar, mely — mint egy zenetudósnál olvastam — a hangszerek sokaságát és művészek egyéni képességeit úgy össze tudja fogni, mintha csak egy húr szólana, vagy egy hang hallatszanék. 1 E. Mersch S. /.: Ascetik und Mystischer Christus. Zscht der Ascese und Mystik, 1934. III. 212.
