Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. IV
sem veszélyezteti — mint látni fogjuk — a Szentírásnak tévedéstől való mentességét. Eme kulturális megkötöttség megnyilatkozik mindenekelőtt a szent író A) írásművészetében. a) Nem csekély nehézséget támaszt számára mindjárt a nyelv kérdése. Bár a sugalmazó isteni erő felfokozta, magasabb erőkifejtésre késztette a szent író szellemi képességeit, nem tanította meg új nyelvre, hogy vele világosabban és kevésbbé félreérthető módon fejezze ki az új, akárhányszor csak a kinyilatkoztatás világában megismert igazságokat. A sugalmazás karizmája az új borral nem hozta meg egyúttal az új tömlőket is. Hogy ebből a tényből az exegetikai nehézségek tömege keletkezett, az kézenfekvő dolog. Vegyük csak pl. mindjárt a teremtés tanát. A semmiből való teremtés (creatio ex nihilo sui et sui subiecti) eszméjét az ószövetségi ember a kinyilatkoztatásból ismerte meg. Az ókor bölcsei nem tudtak róla, még a legnagyobbak (Platon, Aristoteles) sem. A fogalmat megkapta az ember, mint isteni ajándékot, de nem kapta meg az új fogalom megragadására és megrögzítésére szolgáló új szót is. A sugalmazott író, hogy segítsen magán, kénytelen volt nyelvkincséből egy olyan szót kiválasztani, melynek jelentése és mondati értelme eddig legfeljebb halvány hasonlóságot mutatott a kinyilatkoztatás világánál megismert új fogalommal. Választotta a bârâ’-szót, mely aztán műszóvá lett1 a Szentírásban a teremtésfogalmának kifejezésére, bár etymonja szerint eredetileg mást jelentett.1 2 Az csak természetes, hogy az ilyen szavaknak helyes bibliai értelmét csupán csak a szó jelentéséből és mondati értelméből megállapítani nem tudjuk. A párhuzamos helyek egybevetése, a szentírási eszmekor mérlegelése és a hagyomány megkérdezése nélkül igaz eredményre ez esetben nem juthatunk. b) Egy további megkötöttséget jelentenek a sugalmazott író számára bizonyos irodalmi hagyományok, melyek a stílust, előadási módot, műfaji jelleget szabályozzák. Nincs semmi okunk feltételezni azt, hogy a sugalmazás ténye újat hozott e téren. A sugalmazás karizmája csak intenzívebbé tette a szent írónak alkotó erejét, irodalmi készségét, művészi elgondolásait, de az átöröklött irodalmi hagyományoktól, korának művészi szokásaitól, szabályaitól lényegesen el nem térítette. Az ószövetségi író azokat a műfajokat alkalmazta — a művészies1 F. Böhl: fcfQ als Terminus der Weltschöpfung im alttestamentlichen Sprachgebrauch. (Beiträge zur Wissenschaft vom Alten Testament, 13. Heft, Leipzig, 1913. 42—60.) 2 A bârâ-szô eredeti jelentéséről később a magyarázatban bővebben fogunk szólni. 228 IVÁNYI JÁNOS
