Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 203 A szociológiai fogalomalkotást a szellemi jelentést megragadó «megértésinek tulajdonítja, ezt a megismerési módot lényegesen különbözőnek tartja fizikai jelenségek megismerésétől. Csak a megértés nyújt lényegismeretet, a természettudományos ismeret a felszínen mozog, a külső megnyilvánulások megragadásánál marad. Ebből azután az következik, hogy a természeti jelenségek lényegét egyáltalán nem ismerhetjük meg, de a szellemi élet lényegi ismerete sem ad abszolűt jellegű metafizikai ismeretet, nem enged bepillantást a valóság maradandó és változatlan törvényszerűségébe, hanem csak a megismerő elmével rokon szellemiség életének belső mivoltába hatol. Ez az ismeretmód kielégítő ahhoz, hogy a társadalmi és az abba fonódó gazdasági élet szabályszerűségét megérthessük, de nem hatolhat a metafizikai alapokig s így metafizikára épülő értékismeretet sem tesz lehetővé. Nem nehéz megállapítani, hogy a Sombart által képviselt ismeret- elméleti álláspont egyoldalúsága és hibája a természeti s a szellemi megismerés közt felállított lényegi különbségben gyökerezik, ami ismeret- elméletileg nem igazolható. Az értelmi megismerés tárgya, a fogalom, mindig a lényegre irányul. A természeti és a szellemi világ tárgyi különbsége igen fontos adat a valóság struktúrájának a megismeréséhez, de nem tételez fel két különböző ismeretmódot. A természet világában is a törvényszerűségek megismerése a lényegek világába vezet, s viszont a velünk egytermészetű szellem életét sem tudjuk teljesen kimerítően megismerni. Az emberi értelem lényegismerete az egész valóságra nézve korlátolt, viszont egy valóság-területen sem annyira felszínes, hogy a létalapokig ne hatolhatna. A szellemtudományos megismerés nyilvánvalóan el akarja kerülni mind a pozitivizmus felületes ismeretelméletét, mind a kantianizmus merev racionalizmusát, de erőszakolt megkülönböztetésével nem tud a nehézségek felett úrrá lenni s félúton maradó megoldást választ. A természetre nézve osztja Kantnak a lényegek megismerhetetlenségéről szóló elméletét s ebben találkozik a pozitivizmussal, viszont a szellemi életet apriorisztikus elvek helyett eleven valóságában, belső mivoltában akarja megragadni a megértés révén. Ez a megismerési mód nem szolgáltat apriori érvényességet, mégis többet ér a pozitivizmus felületes tudálékosságánál, mert a lényegig hatol. A valóság felszínénél tovább hatolni akarás kétségtelenül indokolt törekvés. De indokolatlan a szkepszis, mely elvágja a metafizikai megismerés útját, midőn a lényegismerettől a transzcendens érvényességet elvitatja. Ez csak akkor volna indokolt, ha az ismerettartalomnak a megismerő alanyon túli, objektív érvényét egyáltalában tagadni kellene. De épp a történelmi megismerés különös nehézséget emel a szubjektivizmus elé. A történelem, mint tényismeret, az alanyon túli valósághoz igazodást tételezi fel ; habár az ismeret kialakítása alanyi szellemi funkciók révén történik, tartalmát a tárgyi világ adottságai határozzák meg. Az alanyon túli tárgyi világhoz alkalmazkodást, mint
