Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
176 KONTOR LAJOS ifjak nem nyerik el a nekik kijáró jogokat. A középamerikai chiapáknál házasságjogi jelentősége van a gyónásnak : a házasság a jegyesek gyónása nélkül érvénytelen. A fejlődés bizonyos fokát jelenti már az ugandai négerek gyónása (Afrika), akik törzsi szokás szerint a bajt megelőzni akarják a gyónással. Fontos kötelezettség ugyanis Ugandában, hogy mielőtt a halászhajó elindul, azon a szellemek tiszteletére áldozati lakomát tartsanak, de azon nem vehet részt az, aki olyan bűnt követett el, amit Mukasa isten gyűlöl. Ilyen bűnök : az adulterium, bizonyos állatok húsának a fogyasztása, a testnek vajjal való bekenése. A bűnös köteles a varázslóhoz elmenni, bűnét bevallani s csak azután szállhat a hajóra. Hasonló kötelezettség él Madagaszkár szigetén. Mielőtt a benszülöttek a tengerre szállnának, nyolc napig böjtölnek, közben meggyónják egymásnak bűneiket. Aki súlyos bűnben találtatik, nem szállhat tengerre. Több primitív népnél megtaláljuk a nyilvános gyónás nyomait. Ha az amerikai Huichol-törzs a szent fű (hikuli) keresésére indult, a résztvevők kötelesek voltak bűneiket a varázslóknak megvallani, majd mindegyiknek annyi csomót kellett a nyilvánosság előtt zsinórjára kötni, ahány bűne volt. Ezt a zsinórt azután a törzsfőnök a tűzbe dobta, ami a bűnök megbocsátását jelentette s ezzel megadatott a jog a fűkeresés szertartásában való részvételre. A nyilvános gyónás kötelező volt a régi Peruban mindazok számára, akik jelen akartak lenni a Titicaca-tónál tartott ünnepségeken. Az irokéz- indiánoknál pedig a törzsfőnökök kötelesek voltak bűneiket a törzs mező- gazdasági ünnepein az egybegyűlt nép előtt nyilvánosan megvallani s eközben fejükre hamut kellett hinteni. News England-ben már a gyermekeket gyónásra kötelezte a törzsi szabály : amelyik gyermek a táncnál használt szent eszközökhöz nyúlt, köteles volt valamilyen varázsitalt meginni, meg- fürödni és bűneit bevallani. Ezeknek a gyónási formuláknak az alkalmazását ugyan a társadalmi közösség írta elő, de nem kétséges, hogy nem alakult volna ki az erre vonatkozó szokásjog, ha az egyének gyónási hajlandósága hosszabb időn át kifejezésre nem jut, más szóval, ha előzőleg meg nem nyilvánul az egyének lelki készsége. A fejlődés további foka az volt, amikor a primitív emberek már önként, a társadalmi közösség parancsoló szava nélkül szükségét érezték bűneik megval- Iásának. Természetes, hogy a primitív embert elsősorban a csapások, szerencsétlenségek késztették bűneik megvallására, amint ez nincs máskép ma sem. Már Peru őslakói alkalmazták betegség esetén a gyónást s a «misztikus szolidaritás» megkívánta, hogy az egészséges hozzátartozók is támogassák bűneik megvallásával a beteg gyógyulását. A Rukwa-tó melletti négereknél (Kelet-Afrika) a gyónás ma is a gyógyulás eszköze. Ha súlyos beteg van a családban, a családfő marék forgácsot vagy aprított szalmát tart a kezében és nyilvánosan meggyónja bűneit, azután a forgácsot vagy a szalmát a szél irányában a levegőbe szórja, közben kéri a szél szellemét, hogy a szalmával vigye el bűneit is. Ezután a család többi tagja mondja el bűneit a családfő-
