Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZI JAVADALOMBETÖLTÉS SZABÁLYOZÁSA 147 és 25. pontjaiban. A 24. pont szerint az «exequatur» és a királyi «placet- jogy> s mindenféle császári vagy királyi kinevezés, amely Itália területén javadalmak vagy egyházi hivatalok adományozására vonatkozott, megszűnt, kivéve pár javadalmat, amelyek a királyi házzal kapcsolatosak.1 A 25. pontban pedig lemondott az állam a királyt megillető kegyúri jogokról. A konkordátumban az olasz kormány lemondott az üresedésben lévő javadalmak jövedelmének élvezéséről is, s e jövedelmek felhasználása a jövőben az egyházjog (can. 1481) szerint történik. Csakis abban az esetben, ha az egyházi vagyont rosszul kezelik, veheti át az állam az egyházi hatósággal egyetértésben az egyházi javadalom kezelését, de annak jövedelmei nem az államot, hanem a költségek levonása után a javadalmast, illetőleg ha ilyen nincs, a javadalmat illetik.1 2 Lemondott az olasz kormány a konkordátumban az ú. n. tertium pensionabile-rő\ is. Ez Szicíliában illette meg a királyt s abban állott, hogy a királyi kegyuraság alá tartozó javadalmak jövedelmeinek harmadrészét nyugdíjak céljaira visszatarthatta. A nápolyi provinciákban a királynak ez a joga már 1818-ban megszűnt, most azután ez bekövetkezett Szicíliában is. A román konkordátum 8. pontja szerint a javadalmakat a püspök adományozza, de minden kinevezést a kultuszminiszterrel közölni kell. A konkordátum 12. pontjának 2. §-a szerint plébániai javadalmat idegen állampolgár csak a kormány engedélyével kaphat, de azzal a feltétellel, hogy meg kell szereznie a román állampolgárságot. További feltétel, hogy a jelölt «ne legyen az állam biztonsága ellen elkövetett bűncselekmény miatt kimondott ítélet hatálya alatt». Fontos rendelkezése a konkordátum 15. pontjának, hogy mindenféle kegyuraságot, összes jogaival és kötelezettségeivel, megszüntetett. A porosz konkordátum 10. pontja szerint — amit átvesz a badeni konkordátum 8. pontja is — a püspök csak olyan papra bízhat tartósan plébániát, aki német állampolgár és a bajor konkordátumban megszabott előképzettséggel rendelkezik. Nagylelkűen abba is belemegy a 1 A királyi nominációs jogról az olasz kormány már 1871-ben az ú. n. garancia-törvényben lemondott, ezt a törvényt azonban a Szentszék soha nem ismerte el. így tehát a Szentszék 1871 után ezt a javára történt lemondást sem ismerte el, s a javadalmak betöltésére a régi jogon kellett formulát keresnie. Ez abban állott, hogy az a javadalmas, akit a Szentszék kiválasztott, a kultuszminiszterhez fordult s kérte, hogy a javadalom — a királyi patro- nátus jogán — neki adassék. A minisztérium, ha jónak látta, a nominációs okmányt kiadta. Ezután a Szentszék — anélkül, hogy a királyi kegyuraságra hivatkozott volna — kibocsátotta a kinevezési okmányt, s a kinevezett ennek alapján az igazságügyi és a kultuszminiszterekhez folyamodott az exsequatur megadásáért, ami királyi dekrétummal történt meg. 2 Ilyen esetekben az állami vagyonkezelést 1918-ban rendelte el egy királyi rendelet, amely jog most a konkordátumban törvényes alapot nyert. 10*