Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
116 BALANYI GYÖRGY tanák és így egyetemleg, mint káptalan vállalnák bizonyos számú növendék eltartását. Ha pedig egyik vagy másik hanyagnak mutatkoznék ebben a szent munkában, azt a trienti zsinat végzéseinek megfelelően a fölöttes hatóságoknak nyomatékosabb eszközökkel kellene rászorítani a közreműködésre».1 Az 1629 okt. 4-én tartott tartományi zsinat tovább szőtte a felvetett gondolatot. Egyik határozatában (III. 8.) ugyanis ezt olvassuk : «A hihetetlenül nagy paphiány kényszerít bennünket, hogy valamennyi javadalmast lelkiismeretben kötelezzük klerikusok nevelésére. Amennyiben pedig valaki nem tenné meg azt, ami tehetségétől kitelik, a legközelebbi zsinaton vagy akár már előbb is mi magunk fogjuk pontosan kiróni, melyik javadalmas hány kispapot köteles eltartani».1 2 Még tovább ment az 1630 ápr. 14-én megnyílt nagyszombati nemzeti zsinat, mikor egyszerre három szeminárium felállítását rendelte el. Az elsőt Bécsbe tervezték s anyagi alapjául az elhúnyt főpapok ingóságaiból befolyó összegeket szánták, melyeket II. Ferdinánd király 1625 dec. 11-én kelt oklevelével valóban szemináriumok állítására és fenntartására engedett át. Kimondották tehát, hogy a befolyó pénzt Sennyey István győri, Dávid Pál váci és Draskovics György pécsi püspök ellenőrzésével a pozsonyi káptalannál kezeltetik mindaddig, míg legalább tízezer forintra nem növekszik ; akkor azonnal alapítvánnyá alakítják át és az alapítvány kamatainak terhére a prímástól nagylelkűen felajánlott Goldberg-féle házban haladéktalanul megkezdik a rendszeres papképzést. Abban is megegyeztek, hogy az új szemináriumba elsősorban azok az egyházmegyék lesznek jogosítva növendékeket küldeni, melyek elhúnyt főpapjaik hagyatékával legnagyobb mértékben járultak hozzá a tőke naggyáneveléséhez.3 A szép terv azonban csak terv maradt ; a második bécsi papnevelő, mely az esztergomi egyházmegye szükségleteinek kielégítésére hivatott Pázmáneum mellett az egész ország számára nevelte volna a hivatásuk magaslatán álló papokat, sohasem született meg.4 Nem jött létre a Győrben tervezett második szeminárium sem, melynek anyagi alapjául a kevéssel előbb, 1630 márc. 24-én elhalt Dallos Miklós püspök huszonötezer aranyforintnyi hagyatékát szánták a zsinati atyák.5 Pedig olyan nagy volt az ügy iránti lelkesedés, hogy a győregy- házmegyei prelátusok önként kötelezték magukat, hogy életük fogytáig egy-egy növendéket neveltetnek a felállítandó szemináriumban.6 Az alapítvány azonban így sem veszett kárba, mivel kamataiból a Pázmá- neumban évenkint 12, később 10 klerikust neveltettek a győri egyházmegye számára.7 1 Péterffy i. m. II. k. 231. 1. 6 Péterffy i. m. II. 309 .1. 2 U. o. 257. 1. 6 U. o. 310. 1. 3 Péterffy i. m. 11. k. 309. 1. 7 Mihályfi i. m. 228. 1. 4 Mihályfi i. m. I. k. 206. 1.
