Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
186 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN emlékek után következnek a régi fordítások : a szír, a latin, a kopt, a gót, az örmény és a tőle függő georgiai fordítások. Mivel az örmény és a georgiai fordítás terén Lagrange nem érezte magát szakembernek, e részeknek kidolgozására St. Lyonnet jézustársasági tudóst kérte fel. A hatalmas munkát öt függelék egészíti ki (627—658.), melyek közül az első négy már megjelent a Revue Biblique 1935. évfolyamában. Tárgyuk : Tatianus Diatessaronjának görög töredéke, az Egerton-féle papirusz, a Chester Beatty-féle P*6, továbbá az angol Revised Bible előszava. Az utolsó függelék (In memoriam) megemlékezik az időközben elhunyt Francis Crawford Bur- kittről (f 1935 május 11.) és Dom Donatien De Bruyneről (f 1935 augusztus 5.), a bibliai szövegkritika két nagynevű művelőjéről, akikről ebben a könyvben is sok szó esik. A 659—675. lapon a megvizsgált bibliai helyek mutatója könnyíti meg az áttekintést, a 677—685. lap pedig tartalomjegyzék. Lagrange főbb megállapításai a következők : A D szövegalakot a hosszabb olvasások és betoldások jellemzik. E szövegalakkal már a II. században találkozunk, és valószínűleg sok eredeti lectiót is megőrzött. Hatása már meglátszik a Vetus Latinán, Tatianus Diatessaron- ján és a régi szír fordításokon (Syrus Curetonianus, Syrus Sinaiticus). Valószínűleg Alexandriában eredt. De ugyancsak alexandriai eredetű a B szövegalak is, melynek jellemző sajátságai a rövid lectiók. Ez a B szövegalak, mely rendszeres tudós simítás eredménye, idővel teljesen kiszorította Egyiptomban a D szövegalakot; ezt a VII. század óta ott már nem másolják, legfölebb annak eltérő olvasásait jegyzik fel egyes kódexek lapjainak szélén. A D kódex hazája valószínűleg olyan vidék, amelynek lakossága a latin nyelvet beszélte ; ez abból következik, hogy a régi latin fordítás a D szövegalakot követi. Lehetséges, hogy a D kódex szerzője Lyonban, Szent Irenaeus városában élt, mert Irenaeus görög szövege a D típussal rokon szövegalak. A D szövegtípus tekintélyét főleg a latin és a szír fordítások biztosították. — AB szövegalak legnevezetesebb kódexei a már említett BN-en kívül: CtpZL A 33 579 892 1241, valamint több papirusz. — Az A szövegalak szintén tudományos recensio eredménye ; jellemző vonása a kifejezések csinossága és a nyelvezet tisztasága. Hazája Antiochia, legfőbb képviselői A-n kívül : Q, K, II. — A Caesareai típus D és B között áll, valószínűleg a D típust akarták átdolgozni a B típus szerint. Főbb képviselői: W0 565,az 1 család, a 13 vagy Ferrar-család, 700 28 a Michigan-papírusz, legrégibb tanúja pedig a Chester Beatty-féle evangélium-kódex (P45). Szent Márk evangéliumában ez a típus közelebb áll D-hez, Szent János evangéliumában pedig ß-hez. Origenes Szent Márkra nézve hol a B, hol a C szövegalakot használja. A régi szír szövegemlékek : a Diatessaron (II. sz.), a Syrus Curetonianus és a Syrus Sinaiticus (IV. sz.), — a görög D recensióval rokonok, bár Syrsin még B szövegénél is rövidebb. Úgy látszik, Syrsint később egy B típusú szöveg szerint átdolgozták. A Pesitthâ (V. sz.) az A recensiót követi, bár a D típusnak egyes olvasásait átveszi. — A Philoxenus-féle szír fordítás (VI. sz.), melyet Herakleai Tamás a VII. században aszteriszkusokkal, obeloszokkal és
