Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
184 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN ha a szerző alkalomadtán reámutatott volna, mint érvényesül ez vagy amaz a törvény az életben, milyen kapcsolatban van ez vagy amaz a törvény egyéb törvénygyűjteményekkel? (Pl. Lev. 25, 8. stb.). A továbbkutatásra segít az ismertetett irodalom (17. o.). Gyakorlati célokat szolgál a világos és jól beosztott tartalomjegyzék a könyv elején, nemkülönben a név- és tárgymutató ennek a végén. A könyv használhatóságát emelik az egyes lapok fejlécére helyezett fejezet- és versszámok, melyek a Genesis-kommentárban sajnálatosan elmaradtak. Iványi János. Kari A. Leimbach: Die Bücher Samuel. (Die HL Schrift des A. T. III. B. 1. Abt.) Bonn (Hanstein), 1936. VIII. 234 o. Fűzve 7.80 Mk, kötve 9.60 Mk. — Sámuel könyvei, helyesebben a Sámuel-könyv az ószövetség legbájosabb iratai közé tartozik és arról a mozgalmas és nagyjelentőségű korról értesít minket, amelyben Izrael honfoglalói nagy munkája lassankint befejeződik, a letelepülés kapcsán az ősi törzsi szervezet bomlásnak indul és egy központi hatalom veszi át az államügyek vezetését. Vallástörténetileg jelentős az, hogy ebben a korban, a királyság bölcsőjénél megszületik Izraelnek az az intézménye, mely az egész ókorban egyedül áll s amely évszázadokon át vezette a választott népet az Istentől kiszabott rendelése felé : a prófétai intézmény. A szentírástudomány az újabb korban nagy szeretettel karolta föl a könyvet. Aránylag rövid egymásutánban jelentek meg Hummelauer, Fillion, Clair-Bayle, Schlögl, Dhorme, Schulz kommentárjai. A bonni sorozatban most Leimbach, fuldai főisk. tanár kommentárja látott napvilágot. L. gazdag anyagot halmozott föl művében. Kimerítően összegyűjtött úgyszólván mindent, amit a Sámuel-könyvről eddig írtak. A kiegészítő részben (Ergänzungen) tekintettel volt még a legutóbb (1935-ben) tartott göttingai ószöv. kongresszus idevágó előadásanyagára is. A bevezető részben tüzetesen tárgyalja az általános introdukcionális kérdéseken kívül a könyv keletkezéséről szóló vélekedéseket a legújabb időkig. A főhangsúly a könyv párhuzamos elbeszéléseinek magyarázatán van. Ezekben a magyarázatokban a szerző azonban tartózkodik az önálló állásfoglalásoktól és megelégszik a magyarázatok felsorolásával. A vitatott helyeken új megoldási módozatokat a szerző nem kínál. A tárgyilagosság és a problémaszemlélet szempontjából helyes ugyan ez az eljárás, a szakember számára elegendő is ; az egész bonni vállalkozás azonban nem ezeknek, hanem elsősorban a lelkipásztoroknak és a művelt katolikus közönségnek akar segítségére lenni. Azért — nézetem szerint — nem ártott volna itt-ott, a vélekedések tömegében biztosabb és határozottabb útmutatással szolgálni. A szerző azonban mind a bevezető, mind pedig a magyarázó részben legtöbbször kétségben hagyja az embert a saját álláspontja felől, sokszor azt sem jelzi, melyik a valószínűbb feltevés és így a be nem avatott olvasó, biztos tájékozódás híján ingó lépésekkel kell, hogy járjon a különböző értelmezési módozatok erdejében. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt mondani, hogy a könyvet haszonnal nem forgathatjuk.
