Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
dekkel és írásokkal küzdenek a kamat ellen. Nem lett volna azonban bölcs dolog a prédikációk szigorú hangjának megfelelő büntetésekkel fenyíteni a világiakat. Az egyháziak büntetése pedig már csak azért sem keltett feltűnést, mert az üzérkedés és papi hivatal nem volt egymással összeférő foglalkozás a múltban sem. A keresztény ókorban kialakult enyhébb gyakorlat jellemzi a keleti Egyházat a középkorban is, bár időnként, valószínűleg nyugati hatás alatt, szigorúbb tendenciák is felléptek. így a Nicephorus, konstantinápolyi pátriárkának nevéhez fűződő kánonok között a 17. és 32.1 a kamatvételt a szentségektől való eltiltással és kiközösítéssel bünteti. Hogy Nicephorus két kánonát alkalmazták-e a gyakorlatban és meddig, nem lehet tudni. Ki lehet azonban mutatni, hogy a 12. században a régi gyakorlat volt érvényben, mert Zonaras és Balsamon, a 12. sz. híres kanonistái a régi Egyház kánonaihoz írt kommentárokban Nicephorus kánonairól nem emlékeznek meg. Marcus, alexandriai pátriárka kérdést intézett Balsamonhoz, vájjon megengedhető-e, hogy világiak és egyháziak kamatra kölcsönt adjanak. Balsamon azt felelte, hogy a világiaknak a polgári törvény irányadó, amely a kamatot megengedte, az egyháziakat pedig az egyházi törvény kötelezi, amely a kamatot tiltotta. Basilius császár a 9. sz. második felében megkísérelte ugyan, hogy az egyházi kamattilalomnak állami érvényt kölcsönözzön. A kamatot tiltó állami törvény azonban egyrészt gazdasági krízist eredményezett, mert a tőke visszahúzódott a piacról, másrészt sokan megkerülték a törvényt, amelynek büntető szankcióját még hamis eskü árán is el akarták kerülni. Ezért Basilius utóda, Bölcs Leo az állami kamattilalmat megszüntette és Jusztinján császár törvénye lépett életbe, amely a Konstantin-féle kamatlábat általában a felére csökkentette.1 2 A nyugati Egyház törvénykezésében a kamattilalom egészen máskép alakult. Ennek megértésére figyelembe kell venni, hogy a nép- vándorlás plasztikus erőktől duzzadó, kikezdetien népei az erős kéz kemény törvényét igényelték, hogy az ősi, természeti gyökér zabolátlan erőteljessége kellő keretbe fogva kultúrát és civilizációt teremtsen. Másrészt megszakadt a hanyatló római tőkegazdaság minden tengődő intézménye. A népvándorlás népei mindenestül új talajon kezdték meg a primitív naturálgazdaságot, amelynek keretében kamatnak helye nincs. Sőt a friss hajtású naturálgazdaságot a kamat egészséges kifejlődésében komolyan veszélyeztette volna. Tehát eleve kemény, szigorú kamattilalmat kell várni a középkortól. A kamattilalom középkori történetét megindítja két zsinat, amelyet Angliában, 787-ben tartottak. I. Hadrián pápa két követe meg1 Migne, P. G., 100, 854, 859. 2 A Jusztinián-féle törvény nemeseknek 4%, másoknak 6%, kereskedőknek 8%, természetbeni kölcsön után pedig 12% (= Konstantin-féle kamatláb) kamatot engedélyezett. A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 305 Theologia. 20
