Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szörényi Andor: Az ószövetségi imák közötti hasonlóság okai
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 91 de merito, amint azokat a Szentírásból, szent Ágostonból, szent Tamásból és a kor nagy theologusaiból — Kajetán — bizonyítani akarja. A bizottságban előadott védelem és az idézetek gondolatmenete élesen meg van húzva és könnyen követhető. A második rész az egész könyv négyötödét foglalja le. Szent Ágoston tanítása a megigazulásról és ezen tan összehasonlítása Seripando véleményével. A nagy gonddal összeválogatott bőséges idézetből világosan kidomborul előttünk a Doctor gratiae hatalmas szellemének mesgyét vágó alkotása a kegyelem és a megigazulás tanának kifejtésében és az ügyes csoportosítás élesen feltünteti az eltéréseket és ellentéteket a szent ágostoni elgondolás és bizonyítás, másrészt Seripando véleménye között. A dolgozat ezen részét mint utalást és útbaigazítást a theologus nagy haszonnal használhatja szent Ágoston kegyelemtanának megismeréséhez és különösen a concupiscentia szent ágostoni beállítottságának megítéléséhez. Általában igen nagy előnye és minden dicséretet megérdemlő értéke a könyvnek az is, hogy szerzője bír a világos beszéd adományával és ezt a nehéz theologiai kérdést teljes világossággal tárja elénk. Rövid közökben, egy-egy bizonyítási gondolat befejezése után mindig rekapitulál és így könnyű az áttekintés és a gondolatmenet követése. Ugyancsak javára írható az is, hogy művét latin nyelven írta meg, amiáltal a theologiai szakkifejezések megőrzik közismert értelmüket és a dolgozatot megóvják a benne tárgyalt kényes theologiai kérdések félreértésétől. Szabó Vendel. A Theodor Steinbüchel szerkesztésében s a bonni Peter Haustein Verlagsbuchhandlung kiadásában megjelenő Die Philosophie, ihre Geschichte und ihre Systematik c. összefoglaló jellegű, keresztény irányú bölcseleti sorozat újabb füzetei méltó folytatásai a biztató reményekkel indult vállalkozásnak. Tudományos megbízhatóság, korszerűség és világosság az újabb füzeteknek is előnyös és ajánló tulajdonságai. Hans Eibl, a hellenisztikus bölcselet jeles kutatója Die Grundlegung der abendländischen Philosophie címmel (Abteilung 1, 202 old.) a görög és az ahhoz kapcsolódó patrisztikus filozófiát mint a nyugati bölcselet maradandó alapvetését mutatja be. A nyugati bölcselet első ezer évén Eibl csak abban az értelemben lát törést a történeti folytonosság tekintetében, hogy az ószövetségi istentan és az evangéliumi gondolatvilág előrenyomulása visszaszorította a görög filozófiában felmerült naturalizmust és pozitivizmust, azonban a Platon és az Aristoteles által képviselt idealizmust a kereszténység csaknem maradéktalanul a maga szellemébe olvasztotta és e magasabbrendű szintézis által oly megoldáshoz segítette az antik metafizika ama kérdéseit, melyek máig alapját képezik a nyugati szellemi művelődésnek. Ennek a szellemtörténeti nézőpontnak az igazolásaképpen Eibl nagy tudással és művészi jellemző készséggel göngyölíti ki az antik bölcselet egyre bővülő problematikáját, majd a hellenisztikus kor emberének belső küzdelmét vázolja, melyet már a filozófia önerejéből nem képes győzelemre vinni, hanem a kinyilatkoztatást kénytelen segítségül hívni. Istennek és az emberi léleknek egy-
