Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szörényi Andor: Az ószövetségi imák közötti hasonlóság okai
86 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN részletprobléma vetődött ki, hogy Meszlényi műve valószínűleg igen sokáig nélkülözhetetlen vademecuma marad mindazoknak, akik komoly történetírói elhatározással közelítenek ezen kor felé. Kívánatos volna, hogy mindezek ezt ugyanazzal a kérlelhetetlen igazságszeretettel tegyék, mint Meszlényi, aki — ezt külön érdeméül tudjuk be — vonzó és élénk stílusával nemcsak a céhbeli történészeknek, hanem a nagyközönségnek is érdekes olvasmányt adott a kezébe. Hermann Egyed. Pokorny Emmánuel: A Szent Erzsébet-szerzet tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára, Budapest, Szent István-Társulat, 1935, 4°, 170 1. Kitűnő illusztrációkkal bőven teleszórt művében a szerző elmondja a Szent Erzsébet-szerzet alapításának és külföldi fejlődésének történetét, azután szól a szerzetnek ugyanabban az épületben elődjéről, a budai ferencesekről, majd vázolja az Erzsébet-szerzet budai történetét és végül külön fejezetekben mutatja be a ferencesek által épített gyönyörű templomot és az erzsébetiek női kórházát. A művet a népszerű céljának megfelelő elmélkedő részletek mellett is jól dokumentált forrásanyag teszi megbízhatóvá, amit 31 «in extenso» közölt okirat is támogat. Kár, hogy a szerző a szerzet történetében túlságosan felaprózott fejezetekkel nehezítette meg az egységes és folyamatos történés szemléletét. Jobb szerkesztéssel sok ismétlést is elkerülhetett volna. Egyébként a művet éppen ez a fejezet is a helyi jelentőség fölé emeli, amennyiben II. József császár mélyen érző humanitásához és kolostorpolitikájához szolgáltat új és igen becses adatokat. Hermann Egyed. Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. A veszprémi egyházmegye múltjából. 3. sz., Veszprém, 1934, 4°, 130 1. A mintaszerű veszprémi sorozat harmadik kötetében a győri káptalan történetírói érdemekkel is ékeskedő nagyprépostja egyik románkori műemlékünknek és a vele kapcsolatos — világi papok számára alapított — prépostságunknak állít lelkiismeretes utánjárással írásos emléket is. Igaza van a nagyérdemű szerzőnek, amikor befejező szavakban ezt írja : «Egyházi intézményeinkről ahány kis monográfia jelenik meg, annyi követ hordunk össze a nagy, magyar katolikus egyháztörténet épületéhez ; a múlt dicsőségéből annyi fénysugár, küzdelméből annyi biztatás sugárzik vissza ránk.» A nagy cél elérését pedig csakis az ilyen gonddal elkészített monográfiák teszik lehetővé, mint a jelenlegi, amelyet még 14 kép is díszít. Hermann Egyed. Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, XV. évf., Budapest, 1934, 4°, 321 1. Forrásközleményeknél két kritériumot szokás alkalmazni : egy belsőt és egy külsőt. A belső megméri a közölt anyag súlyát : a kortörténet szempontjából érdemes volt-e annak közlése ; a külső szemügyre veszi a közlés mikéntjét. Ila műve mindkét szempontból kiválónak mondható. A közölt anyag, amely kerek egy századot (1569—1664) foglal magában, főkép a két protestáns nádor,
