Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Szörényi Andor: Az ószövetségi imák közötti hasonlóság okai

SZENT PÁL LEVELEI A CHESTER BEATTV-FÉLE KÓDEXBEN 73

az író már takarékoskodott a hellyel : 28—31 sort írt egy-egy lapra, holott a kézirat első felében 25—28 sor van egy-egy lapon. Ügy látszik, szerette volna az egész Corpus Paulinumot beleszorltani kódexébe, de ha ez nem sikerült, bizonyára hozzátehetett még nehány lapot, amelyeknek a kódex elejére kerülő része üresen maradt. Sanders maga is lehetségesnek tartja ezt a megoldást.

Sanders a kéziratot a III. század második felébe teszi, de a palaeogra- phiai érvek a III. század első fele mellett szólnak.

Az újonnan kiadott papiruszok Szent Pálnak következő leveleit tartalmazzák : Róm. 11, 35 — végig, de a levélnek nagy doxologiája (16, 25—27.) 15, 33. és 16, 1. között olvasható.

Zsid. 1, 1—9, 26; Kor. I. 2, 3—3, 5; Kor. II. 9, 7—13, 13; Ef. 1, 1—6, 20: Gal. 1, 1—6, 8; Filipp. 1, 1—4, 14;

Ha ezekhez a részekhez hozzáadjuk azokat, amelyek Kenyon kiadásában már megjelentek, P46-nak következő szövege tárul elénk :

Róm. 5, 17—6, 14 ; 8, 15—35 ; 9, 22—11, 22 ; 11, 35-től végig. Zsid. 1, 1—9, 26; Kor. I. 2, 3—3, 5; Kor. 11. 9, 7—13, 13; Ef. 1, 1—6, 20. (Az utolsó négy vers híján e levél teljes szövege.) Gal. 1, 1—6, 8. (Az utolsó tíz vers híján e levél teljes szövege.) 40 sornyi lacuna, mely elég a Filemonhoz írt levél számára. Filipp, teljes szövege. Kol. 1, 1—3, 11 ; 4, 16—18; Tessz. I. 1, 1—2, 3; 5, 5—9. 23—28.

A papirusz-lapok szakadozott állapota azonban számos kisebb-nagyobb lacunát okozott.

Sanders a Kenyontól már közölt kritikai apparátus helyett a Textus receptusnak 1880. évi oxfordi kiadásával veti össze P46 olvasásait. További megállapításai szerint P46 347 esetben egyezik meg az X kódexszel, 275 esetben A-val, 431 esetben B-vel, 376 esetben D-vel, 267 esetben G-vel (Codex Boer- nerianus, IX. sz.). 199 esetben olyan olvasásokat találunk a papiruszban, amelyek más kódexekben nem fordulnak elő.

A fontosabb eltérések száma P46 és a nevezetesebb kódexek között a következő : P és K között 51, P és A között 41, P és B között 89, P és a DE csoport között 250, P és az FG csoport között 220. — A papirusz szövege tehát a B kódexszel mutatja a legnagyobb rokonságot.

Lagrange ismertetése nem terjeszkedik ki az egyes eltérő olvasásokra, csak két jellegzetes helyet említ meg. Gál. 2, 5-ben a papirusz szövege így hangzik : o?s oàSa Tcpoç œpav sígapsv, tehát megegyezik a keleti szövegalakkal és eltér a nyugati szövegalnktól (D, Irenaeus, Tertullianus, Ambrosiaster, Victorious, Pelagius), amelyben a olç oùSé szavak hiányzanak. Kor. II. 10, 12-ben megvan az où ctmäoiv kifejezés, melyet DG, az Itala, a Vulgáta és Ambro- siaster elhagynak. Ugyanebben a versben a psTpowtss szó helyett P46-ban vr/poövTsj olvasható, mely az eddig ismeretes szövegekben sehol sem található, és bizonyára «error auditus»-ból eredt.

P 46-nak most kiadott szövege újabb fényes bizonyság az újszövetségi szent szöveg lényegi épsége mellett, és újabb tanúja annak, hogy az apostoli atyák tanítványai, Szent Irenaeusnak, Origenesnek kortársai ugyanabból az