Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 377 állapítanunk, hogy az írók javarésze a tud. tárgyilagosság korlátain belül iparkodott megmaradni. Lang: «Az 1536-iki Institutio forrásai.» Röviden, de nagy hozzáértéssel és igen határozott vonalvezetéssel kimutatja és két jelentős példával illusztrálja, hogy az 1536-iki Inst. irodalmi forrása Bucer Evangélium Kommentárja. A tudományos szempontokkal tán legkevésbbé vetett számot Musnai Lászlónak: < Kálvin az ige fényében» c. közleménye, mely csak úgy hemzseg a ki nem forrt, át nem gondolt, sokszor tartalomnélküli nagymondásoktól. (A példákat reá a közlemény csaknem minden lapja szolgáltatja.) Kállay Kálmán Kálvint mint zsoltár-magyarázót mutatja be. Többek közt megállapítja róla, hogy sem a szerzőség kérdésében, sem a szövegolvasásban Kálvin nem foglalta el kritikai álláspontot. A zsoltárokat legnagyobbrészt Dávidnak tulajdonítja, nem egyszer olyanokat is, amelyeknek címe mást mond. A hű fordításra kitűnő héber nyelvtudása képesítette, amit Luther 1519-ben nem mondhatott el magáról. A zsoltármagyarázásban egyéni utakon jár, ellentétes véleményekkel keveset törődik. Az egyháztól áthagyományozott messiási értelmezést csaknem teljes egészében elfogadja. Lutherrel ellentétben nem az allegorizálás, hanem a szószerint való szentírásmagyarázás híve. Tóth Lajos: «Kálvin J. magyarázata Ézsaiás elhivatási látomásáról.» T. kiemeli K.-ról, hogy Izaiás kommentárjában nemcsak a szokásos bevezető kérdéseket tárgyalja, hanem korának égető teológiai problémáit is. így a meghívási látomással kapcsolatban a Szentháromságról, a praedestinacióról, az <iúrvacsorá»-ról stb. is szól. Erdős Károly : «Kálvin «Commentarius in Harmoniam evangelicam» munkája és a görög szöveg.» Kálvin latin fordításának szövege főleg Erasmus latin szövegét követi. Erdős gondosan összeállította azokat a helyeket, amelyeken Kálvin fordítása Erasmusétól eltér. Kálvin nem igyekezett arra, hogy fordítása szószerint megegyezzék a görög szöveggel (85. L), melyet a Polyglotta Complutensia (a szerző szerint : complutumi szöveg), Erasmus és Robertus Stephanus kiadásaiból ismert. A szerző különlegesebb magyarázat nélkül felsorolja azokat a görög szavakat, amelyeket Kálvin a «Harmonia evangelica» latin szövegében használ. Pongrácz József: «Kálvin kommentára az Efezusi levélről.» A világháború óta a protestáns gondolatnak középpontjába került az egyház lényegének, ismertető jeleinek, újszövetségi alapjainak beható vizsgálata (99. 1.) és ezekkel kapcsolatban az Efezusiakhoz írt levél tanulmányozása. Pongrácz előadja, hogy Kálvin kommentárja Pál apostol leveleihez eredetileg a genfi Szent Péter-templomban tartott magyarázatokból született meg. Kálvin kommentárja függetleníti magát a régebbi magyarázatoktól (Szent Ágostontól és Szent Ambrustól is), de néha még Platont és Cicerót is felhasználja. Időszerű kérdéseket fejteget és kommentárja nagy mértékben önéletrajzi, élményszerű. Adja Isten, hogy az Efezusi levélnek imádságos és alapos tanulmányozása az igazságot kereső lelkeket az Úr Jézus igaz egyházába vezesse !
