Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
374 HERMANN EGYED Ilyenfajta, sőt még színesebb szertartás virágzott ki néhány év óta Bajorországban is. A nemrégiben «basilica minor» rangjára emelt, nieder- alteichi bencés apátság vette át és díszítette fel, amit a közelben egy falusi plébános kezdett. A szertartás a karácsony éjjeli Matutinum és az éjféli mise közt folyik le. A Matutinum befejezése után megindul a körmenet a szentélyben felállított jászolyhoz. Elől egy angyal viszi a ragyogó betlehemi csillagot, a diákonus pedig a Kisded szobrát. A menet útközben háromszor megáll s az apát mindig magasabb hangon énekli (németül) : «Dicsőség a magasságban Istennek», amire a kórus felel. A szentélybe érve, az apát háromszor megtömjénezi a jászolyt, majd átveszi a Kisded szobrát és elhelyezi a jászoly- ban. Ezután a Cantor német nyelven elénekli a karácsonyi evangéliumot, amelyet halk orgonaszó kísér, majd a konvent énekel egy négyhangú Gloria-t. Ennek végeztével a nép énekli az örökszép «Stille Nacht»-ot, melyet az apát a karácsonyi mise németül énekelt oratiójával fejez be. Végül sorra kerülnek a gyerekek is. Karácsonyi énekeket énekelve csókra járulnak a Kisded lábaihoz. Ezután kezdődik az éjféli mise. Hasonló szertartás van Niederalteichban háromkirályok ünnepén is, amikor a napkeleti bölcseket megszemélyesítő páterek viszik az ajándékokat a jászolyhoz, ahol az apát helyezi őket a Megváltó lábaihoz. Az Egyház finom érzékkel érezte meg a niederalteichi szertartás költői szépségét és népnevelő erejét. Alig három évvel az első jászolybatétel után, 1930-ban a passaui püspök engedélyt nyert Rómából arra, hogy az egész karácsonyi szertartást mindenestől átvehesse egyházmegyéje új Rituáléjába. Azóta a nép nagy örömére sok plébánián végzik is. Bizonyos az, hogy az Egyháznak ez a rendelkezése nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a karácsonyi díszes jászolyok előtt ne csak a szem, hanem a lélek is megkapja a magáét, amint Németországban a jászoly- művészet is újabban mindinkább arra törekszik, hogy alkotásaiban ne annyira a külsőségekre fektesse a fősúlyt, hanem a benső lelkiséget tükröztesse a szemlélő elé. Hisszük, hogy a magyar betlehemes mozgalom is igen sokat tanulhat ezekből a külföldi példákból, úgy azonban, hogy emellett — amint azt Schwartz Elemér idézett cikkében kívánja — a magyar betlehemeken «a magyar népiélek csillogjon, rajtuk pedig a magyar táj színe ragyogjon». Mert így menekülnek meg a sablonos utánzás veszedelmétől és telítődnek meg élettel. Irodalom: A fentebb idézett folyóiratokon és Schwartz E. cikkén kívül (amelyben a magyar irodalom is található) : Hager G., Die Weihnachtskrippe. München, 1902, Kreitmaier I. S. J., Die Weihnachtskrippe, ein Weckruf zur Freude (Die Kunst dem Volke, No 38), München, 1919, Hartig M., Krippenkunst unserer Zeit (Zeitschr. f. Christi. Kunst, Ihg. 24., Heft 2.) München, 1927, Ringler /., Deutsche Weihnachtskrippen, Innsbruck, 1929. Hermann Egyed.
