Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
EQY KÖZÉPKORI MISEKÖNYVÜNK 363 Pangimus ecce tuam rector sanctissime mensam tu licet indignis propitiare tuis. Angelus ethereus sanctus descendat ab astris purificans corpus cor pariterque pius. Hec medicina potens celi nos ducat in arces interea terris dans medicinam opis. Hoc pater omnipotens cum christo perfice clemens spiritus atque potens trinus et unus apex. Említést érdemel Prudentius himnusza, az Inventor rutili, amely eredetileg 164 strófából áll. Misekönyvünk csak első három strófáját adja. A nagyszombati liturgia részét képezte, közvetlen az Exultet iám angelica előtt. Pécsi olvasása : Inventor rutili dux bone luminis qui certis vicibus tempora dividis merso sole chaos ingruit horridum lucem redde tuis christe fidelibus. Quamvis innumero sidere regiam lunarique polum lampade pinxeris incussu silicis lumine nos tamen monstrans saxigeno semine querere. Ne nesciret homo spem sibi luminis in christi solido corpore conditam qui dici stabilem se voluit petram nostris igniculis unde genus venit. E himnusz még a régi klasszikus római irodalom utolsó, de már keresztény termékei közül való. Eredeti teljes szövegét Prudentius első versgyűjteményében, a Cathemerinon liber-ben olvassuk, melynek ötödik részét képezte. (Ad incensum lucernae.) Chev 9071. A magyar szentekről négy szekvenciát találunk : Szent István királyról : Corde, voce, mente pura, Szent Imre hercegről : Stirps regalis, proles regis, Szent László királyról : Nove laudis attollamus és magyar- országi Szent Erzsébetről : Gaude syon, quod egressus. Az első három feltétlen magyar szerzőtől való, az utóbbi külföldi eredetű is lehet. Szerzőik mind az alázatos névtelenség homályába rejtőztek. Szövegüket e helyütt mellőzöm, mert azokat teljes egészükben, a pécsi variánsokkal együtt kiadta már Dankó.1 1 Dankó, Vetus Hymnarium eccl. Hungáriáé. Budapestini, 1893.
