Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.

EGY KÖZÉPKORI MISEKÖNYVÜNK.1

(A Pécsi Misekönyv szekvenciái és himnuszai, trópusai, neumái és lekciós jelei.)

A misekönyv szekvenciáinak jobb megértéséhez és értékeléséhez szükségesnek látszik egy rövid történeti áttekintés előrebocsátása. Ebben a szekvencia fogalmát kell világossá tennünk különösen azáltal, hogy irodalomtörténeti fejlődésének keretében mutatjuk be.

A szekvencia elnevezés a középkori terminológiában eredetileg a szentmise graduáléjához tartozó versus alleluiaticus vagy a nagy alleluja utolsó szótagjának dallamos elnyujtását jelentette. Maga a szó a latin sequor igéből származik. Az elnyújtott dallam az alleluja zenei motívumát variálta, «sequebatur». Amalarius Symphosius (f c. 850) középkori liturgikus író feljegyzései szerint bizonyos emelkedett, bensőséges vallási hangulat külső megnyilatkozása volt. Ezért ő jubilatio-nak, örvendezésnek hívja. Beleth János (f c. 1170) párisi teológus prosa-nak nevezi. Durandus mendei püspök (f 1296) sevillai Szent Izidor (f 636) után pedig a prózát így határozza meg : «Prosa est producta oratio a lege metri (a klasszikus időmértéket érti) resoluta : sic dicta ex eo, quod sit profusa». Eszerint más a próza és más a szekvencia pontos értelme, legalább eredetben. Idővel a két elnevezést kölcsönösen felcserélik és általában verses szöveg értelmében használják. A voltaképeni különbség történeti : a Notker-féle iskola verses szövegei inkább próza-jellegűek és meglehetős szabad formákat engednek meg, viszont az igazi szekvencia későbbi eredetű és már erősen kötött formában jelentkezik.

Míg a próza és szekvencia liturgikus alkalmazása egyedül a szentmise keretében történt, addig a himnusz, az egyházi költészet legősibb irodalmi műfaja, a szentmisén kívül kezdettől fogva a zsolozsmában is szerepelt. Misekönyvünk mindössze két himnuszt tartalmaz : egyet Szent Ágostontól és egyet Prudentiustól.

A szekvencia irodalomtörténeti fejlődésében három korszakot szokás megkülönböztetni. Az első korszak vezéralakja boldog Notker Balbulus, akit a szekvencia-költészet ősatyjának tartanak. De vannak, kik a szekvencia eredetét még régibb időben keresik. Nem alaptalanul, hisz csupán a Pécsi Misekönyv is hat oly szekvenciát tartalmaz, amelyek a kritika mai állása szerint a Notker előtti időkből erednek. Így a legrégibb ismert szekvencia mégis a «Summi regis archangele Michael

1 Az előző' közleményeket 1. Theológia III. 56. és 162. skk. old. Theologia. 23