Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
BENDEFY LÁSZLÓ őket minden szükségessel, ha pedig nem akarnak nálunk tovább időzni» a tulajdon hátunkon hozzuk vissza őket hozzátok. Csak jöjjenek, kereszteljenek meg és tanítsanak bennünket vallásukra. De ha vonakodnának jönni, istenük kérje számon kezükből mindazoknak lelkét, akiket megmenthettek volna. A keresztény bíró azonban hiába kérlelte a barátokat : azokat olyannyira megviselték a börtön szenvedései, hogy nem merték vállalni a küldetés fáradalmait. Ezekután az említett baszkiriai urak a kán udvarába1 mentek s ott kértek nagy buzgósággal testvéreket, de oly kevesen voltak ott is, hogy nem adhattak hittérítőt nekik, mert még kolostoraik fenntartására is kevesen voltak. Még így is néhány kolostort fel kellett adniok. A levél ismételt, sürgető kéréssel fejeződik be. Kelt a tatárok táborában, Baszkiria szomszédságában, az Úr 1320. esztendejében. XII. János pápa bullája. Utoljára 1329-ben történik említés az ázsiai magyarokról, éspedig XXII. János pápa egy különös, bonyolult és homályos hátterű levelében, amelyet hű fordításban itt közlünk :1 2 «Beszámoltak (nekem) az ázsiai magyarok, a malchayták és az alánok szilárd vallásosságának nagy dicsőségéről, akik — bár istentelen, babonás tévelygések hálójába kerített népek veszik őket körül — mégis megőrizték hitük szeplőtlen tisztaságát. Tekintély dolgában kitűnik közöttük Jeretány (var. Jeretomir), a magyar királyi vér ivadéka, aki midőn (oly) hevesen katolikus elöljárót követelt az Apostoli Széktől, a pápa elküldötte a semiscanti3 püspököt4 hozzájuk, hogy 1 Szaraiba, Batu egykori fővárosába. 2 Raynaldus O : Annales ecclesiastici XV. ad a. 1329. nr. 96. — V. ö. Gombocz Z. : A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány II. (Nyelvtud. Közi. XLVI. évf. 1—33.) Budapest, 1923. 3 Semiscant, Semerchant (= Saandmark), vagy Semiscantensis (Raynal- dusnál : Gemiscatensis), egyéb pápai levelekben : Semiscensis, Simiscensis, Semissonensis és Summachra (= Samarkanda) azonos a mai Szamarkandáal. Egykoron Nagybukhara fővárosa és a mohamedánus tanterjesztés központja volt. (V. ö. Golubovich id. m. 355. és 206. 11.) 4 Golubovich (id. m. 354 és 357 11.) név szerint is említi a semiscanti püspököt. Ezen az alapon kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy XXII. János pápa a domonkosrendi Mancasole Tamás frátert, Szamarkand püspökét (vener. fr. nostrum Thomam, nunc episcopum Semiscatensem... — V. ö. Wadding, an. 1329. n. 15 ; Raynaldi, an. 1329. n. 97.) küldötte volt Jeretány magyar fejedelemhez. Golubovich id. m. 357. o. a Raynaldusból (an. 1329. n. 96.) id. szövegrész a következő : Dilectos filios «Jeretanny (var. Jeretomir, sive Zeretomir), de stirpe catholicorum Regum Ungariae» et Christianos Ungaros, Malchaytas et Alonos «in dictis partibus commorantes», qui doctores catholicos desiderabant habere, hortatur ut devote recipiant fr. Thomam episc. Semiscantensem, illis notum et partes ipsas destinatum. Item eisdem commendat alios quoscumque episcopos et fratres Praedicatores et Minores «in ipsis partibus commorantes».
