Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: Kappadókia teológiai műveltségének gyökerei
330 IVÁNKA ENDRE az egy helyes herodotosi megfigyelésnek homályos és zavaros visszaadása ; ez a megfigyelés azonban Herodotosnál nem a szkithák, hanem az arimaspok országára vonatkozik. A végén Tertullianus maga elárulja a forrását ; a felsorolt népnevek nemcsak világosan mutatnak rá a herodotosi helyekre, de bizonyítják azt is, hogy itt nem a Pontus déli partvidékéről, a kappadókiai Pontusról, van szó, hanem a Pontus északi partjáról, Déloroszországról és az onnan északkelet felé fekvő vidékekről. A Hamaxobii népnév pedig egy félreértésből származik ; a vagy ápájjowoi (Strabon pg 492 C) a nomád szkithák elnevezése, mellyel őket a földmívelő szkitháktól megkülönböztetik, és még Pliniusnál is (IV. 80.) egy törzset a szkithákon belül jelent, nem pedig egy népet a szkithák mellett. Ennek a felsorolásnak a formája és ethosza pedig azt mutatja, hogy ez az egész leírás honnan való : a rhetoriskolából. Hogy a legrégibb görög «históriá»-ból merített, egyszersmindenkorra megállapodott világrész- és népleírások milyen makacsul tartották magukat a rhetorikus műveltségben, mint a rhetorikus Ixcppaatç állandó eszközei, és hogyan tudták még a későbbi időkben, az azóta megszerzett helyesebb tudás és értesülés ellenére is, befolyásolni a távolabb eső vidékek és népek leírásait, azt Pannóniára vonatkozólag egy érdekes tanulmányban mutatta be nemrég Borzsák István1 Nem csodálkozhatunk azon, hogy éppen Tertullianusnál találkozunk ilyen, a rhetoriskolából származó reminiszcenciákkal. Azért kellett oly sokáig foglalkoznunk ezekkel a dolgokkal, mert ez a leírás, ha közvetlenül nem is tartalmaz semmit, amiből felvilágosítást nyerhetnénk Kappadókia kulturális állapotáról a Kr. utáni III. és IV. században, közvetve mégis bizonyít valamit. Hogy egyáltalában ilyen, a régi görög mondákból és Herodotosi helyekből összeszőtt leírásokat lehetett terjeszteni a nyugaton ezekről az országokról még a Kr. utáni II. és III. században, ez arra mutat, hogy ezek az országok eléggé ismeretlenek voltak a nyugat részére, és a görög kultúrától nem voltak átitatva, a szoros külső, kereskedelmi kapcsolatok ellenére. És ezzel hangzik egybe az, amit a római provinciák kulturális életének egyik legjobb ismerője, Mommsen, a Römische Geschichte V. kötetében mond (Harnacktól idézve II. 195.): «Cappadocien selbst war im Anfang der Kaiserzeit schwerlich mehr griechisch als Brandenburg und Pommern unter Friedrich dem Großen französisch». Ha tehát semmiesetre sem a görög kultúra volt az, mely ezeken a vidékeken uralkodott, és ha másrészről ki van zárva, hogy olyan barbár állapotokban éltek volna ezek a népek, mint amilyenekről Tertullianus leírása beszél, melynek alaptalanságát épp most kimutattuk, akkor joggal vethetjük fel azt a kérdést, hogy milyen más kultúra lehetett az, 1 Az ókori világ ismeretei Magyarország földjéről. Dissertationes Pannonicae series 1 fase. 6.
