Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Jánosi József: A teremtés tanának ismeretelméleti jelentősége. II
322 JÁNOSI JÓZSEF össze és zavarja össze a pszichológiát az ismeretelmélettel, azelőtt ez a tétel minden kételyen felül áll. Szent Tamás szerint e végső elvek intuitiv értése a legértékesebb és a legmagasabb, amivel az emberi értelem rendelkezik. Ez elvek intuíciója révén az emberi értelem már egy felette lévő, a tiszta szellemi (angyali) megismerés területére nyomul előre. A középkor hierarchikus felépítésű metafizikája ezt a különös «benyomulást» egy felsőbb területre nemcsak meglepőnek nem tartja, hanem egyenesen megköveteli. Szerintök ugyanis (és szerintünk is) az emberi értelem közbenső helyet foglal el a gazdagabb létfokú tiszta-szellemi értelem és az alsó érzéki megismerés között. Következőleg felfelé és lefelé is vannak közös határaik, érintkezési területeik, amelyeket mintegy semleges zónáknak fognak el. A felső semleges zóna területe az emberi értelemnek épp a végső alapelvek és bizonyos fokban az Énnek és az Én említett aktusainak ez az intuitiv megragadása. Míg az alsó «semleges zónát» alighanem valahol az «érzéki» megismerés területén jelölték volna meg, miként mi tettük, amikor az «intelligibile in sensibilibus» területét megszorítottuk. Láttuk, hogy a középkori skolasztikát itt a hierarchikus elv túlzott alkalmazása félrevezette. Ennek oka főképen abban keresendő, hogy figyelmük korántsem irányult oly mértékben az ismeretelméleti problémák pontos meghatározásaira, mint mai modern bölcselkedésünkben. Ha most újra összefoglaljuk eddigi elemzéseink eredményét — ez az elemzés kényszerített bennünket arra, hogy egész metafizikai perspektívájában tárjuk fel az emberi megismerés kérdéskomplexumát — akkor azt kell megállapítanunk, hogy megismeréseink tárgyát ismeretelméleti szempontból valószínűleg nem két, hanem három osztályba kell soroznunk. Az első osztályba tartoznak az «intuitiv» megismeréseink, azoknak jelzett kettős csoportjával. A másodikba a sajátos megismeréseink (conceptus proprii), amelyeknek pontos határait még nincs módunkban megjelölni, de valahol az «intelligibile in sensibili biologico-humano» kerületében sejtjük. Végre a harmadik osztály az analógiás megismerésnek sok fokozatú területe. ❖ * * Most pedig térjünk vissza eredeti célkitűzésünkhez, az analógiás megismeréhez. Gondos elemzése új és nem kis nehézséget tár fel előttünk az ismeretelmélet szempontjából. Nyilvánvaló, hogy az analógiás megismerés feltételezi a másik kettőt, t. i. az intuitívat és a sajátosat (nem-analógiás megismerést). Hiszen az analógiás fogalom és megismerés nem más, mint a sajátos megismerés hasonlóságára képzett fogalom, ill. így létrejött megismerés. (Nem fojthatjuk el azt a véleményünket, hogy sajátos fogalmaink szintén valami hasonló módon feltételezik az intuitiv fogalmainkat, de a tárgy nem kis nehézségei miatt még nem szeretnénk az intuitiv és a sajátos fogalmak között levő viszonyról végleges ítéletet nyilvánítani.)
