Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
312 1BRÁNY1 FERENC az általánossá vált és erkölcsileg elismert járadékvétel és hármas szerződés gyakorlata olyan közel volt magához a kamathoz, hogy ez a körülmény csak fokozta a kamatprobléma iránti érdeklődést. Nem volt közömbös az sem, hogy a 16. sz. folyamán, főleg protestáns német államok bevezették a törvényes kamatot. Már 1514-ben Eck, Luther híres ellenfele egy vita alkalmával a következő tételt védte : mercatorum factum de centum florenis quinque solventium legitime iureque fieri posse.1 Eck tétele nagy feltűnést keltett. Ordináriusa, az eichstátti püspök megtiltotta, hogy a vitát folytassa. A mainzi egyetem pedig az eléterjesztett kérdésre azt felelte, hogy szabad ugyan a tudósoknak vitázni olyan dolgokról, amelyekben az Egyház még nem döntött, de tanácsosabb, ha nem illő kérdésektől tartózkodnak. A francia Dumoulin1 2 3 azt vitatta, hogy az Ó- és Újszövetség tiltja ugyan a kamatot, de kamatot venni nem tilos természetjogi alapon. Szerinte a szeretet a legfőbb parancs. Ha tehát a kamat a szeretet parancsába ütközik (szegénynek adott kölcsön), akkor kamatot venni bűn. Ha azonban valaki kereskedőnek, vagy vállalkozónak ad kölcsönt, a kamat nem sérti a szeretet parancsát, tehát megengedett. Dumoulin tanítását általánosan visszautasították eretnek tanításként annál is inkább, mert egy időben hajlott a hitújítók felé. A kamattilalom természetjogi alapját tagadták a 17. század folyamán Nicole, Arnauld, Bulteau és Carel. Mások, főleg janzenis- ták még tovább mentek. Azt vallották, hogy szabad kamatot venni abban az esetben, ha a kölcsönadó kötelezi magát arra, hogy bizonyos ideig nem követeli vissza a kölcsönadott pénzösszeget. Ezt elítélte VII. Sándor pápa.8 Mások szerint azért megengedett a kamatvétel, mert a jelenlegi pénz többet ér, mint az, amire csak a jövőben van kilátás. Vagy szabad kamatot venni a jóindulat és hála alapján, csak az igazságosság alapján nem. Mindkét indokolást kárhoztatta XI. Ince pápa.4 A pápai döntéseknek megfelelően határozott a francia papság az 1700-ban tartott egyetemes gyűlésen is. Az elutasított felfogások abból a meggyőződésből táplálkoztak, hogy kamat szempontjából lényeges különbség van a termelési és fogyasztási kölcsön között. Verona városa 1740-ben nagyobb 4%-os kölcsönt vett fel. Mivel a kamatkölcsön uzsoraként élt az emberek köztudatában, megbízták a tudós Scipio Maffeit, hogy mondjon ítéletet a kölcsönügyletről. Maffei 1744-ben Veronában megjelent munkájában5 arra a megállapításra jutott, hogy a Szentírás és a hagyomány alapján csak a magas és a szegénynek adott kölcsön után vett kamat tilos, a gazdagoktól vett mérsékelt kamat nem erkölcstelen. Maffei könyve általános feltűnést 1 Lehet, hogy Eck vitájának tárgya a hármas szerződés volt. 2 Tractatus commerciorum et usurarum, Lugduni, 1572. 3 Prop. 42. Denz. 1142. 4 Prop. 41—42. Denz. 1191, 1192. 6 Dell’impiego del danaro.
