Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
310 IBRÁNYI FERENC rával is kényszerítsék őket arra, hogy a zsidókkal ne érintkezzenek. A fejedelmeknek pedig megparancsolja, hogy ezért ne kezeljék ellenséges módon a keresztényeket, hanem inkább fékezzék meg a zsidókat.1 Miután a IV. lateráni egyet, zsinat 67. kánonát átvette a narbonnei provinciális zsinat is (1227—ben),1 2 Franciaországban az egyházi hatóság is megengedte, hogy a zsidók keresztényeknek kamatra pénzt kölcsönözzenek, kivéve néhány egyházmegyét, ahol a kamatkölcsön mindenkinek, tehát a zsidóknak is tilos volt. A lombardokat tartotta szem előtt a II. lyoni egyet, zsinat, amikor minden magánszemélynek és közületnek felfüggesztés, kiközösítés és interdictum büntetésének terhe alatt megtiltotta, hogy idegeneknek birtokukat alkotó területen kamatüzletet engedélyezzenek és erre a célra házat bérbeadjanak. Ha pedig területükön ilyen kamatüzlet van, három hónapon belül kergessék onnan ki őket.3 A toursi zsinat (1282-ben) pedig elrendelte, hogy a lyoni zsinat 26. constitutióját a legközelebbi provinciális zsinatig minden plébánia-templomban és katedrálisban minden vasárnap fel kell olvasni, hogy akik megvetik a kánont, legalább szégyenletükben kénytelenek legyenek megtartani.4 Ebből mindenesetre kitűnik, hogy a lyoni zsinat határozatát nem nagyon tartották meg. Az egyházi kamattilalom történeti kialakulása befejeződött a viennei egyet, zsinaton (1311). V. Kelemen pápa a zsinat helyeslése mellett foglalkozott azokkal a kereskedelmi társaságokkal, amelyek sokszor esküvel is megerősített szabályzatukban nemcsak megengedték a kamatot, hanem az adóst kamatfizetésre kötelezték, vagy a kamat visszatérítésének követelésében megakadályozták, amennyiben a szabályzat módot nyújtott arra, hogy kamatnemfizetés, vagy kamatvisszakövetelés esetén az adóst kerülő utakon és álcímeken súlyosan megterheljék. V. Kelemen pápa kiközösítette a társaságok vezetőit, bíráit, tanácsosait és tisztviselőit, akik ilyen szabályzatot felállítanak, leírnak, vagy diktálnak, akik olyan ítéletet hoznak, hogy a kamatot meg kell fizetni, vagy nem szabad visszakövetelni, akik a meglévő szabályzatot három hónapon belül vissza nem vonják és végül, akik ilyen szabályzatot megtartanak és végrehajtanak. Mivel az uzsorás szerződéseket rendesen titokban kötik, úgyhogy az uzsorát nehéz valakire rábizonyítani, elrendeli, hogy ha valakire ráterelődik az uzsora gyanúja, egyházi cenzúrával is szorítsák rá arra, hogy pénztári könyveit felmutassa. Ha pedig valaki konokul azt állítja, hogy kamatot venni nem bűn, azt úgy kell büntetni, mint az eretneket. Meghagyja ezért az 1 Mansi, i. m. XXII, 1054—-1055, capit. 67. Corpus Juris Can., ed. Lipsiensis2 II, 816, c. 18. 2 Mansi, i. m. XXIII, 21, capit. 2. 3 Mansi, i. m. XXIV, 99—100, constit. 26. Sexti Decretal, lib. V., tit. 5, c. 1. Corpus Juris Can., ed. Lipsiensis2 II, 1081. 4 Mansi, i. m. XXIV, 470—471, capit. 6.
