Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I
294 IVÁNYI JÁNOS De sem a Jób-könyv, sem a későbbi bölcseségi könyvek nem tudták gyökerestül kiirtani ezt a balhiedelmet az emberek leikéből. Hisz’ még Krisztus korában is az apostolok ajkára tolakszik a kérdés a vakonszülött láttára: «Ki vétkezett, ez-e, avagy szülei?» (Ján. 9, 1. skk. ; vö. Luk. 13, 1. skk.) 2. A másik eszköz az egyenetlenségek kisimítására szintén mindig készen állott, és ez az egyetemes felelősség eszméje volt, mely ezt mondotta : az egyén nemcsak önmagáért, hanem hozzátartozóiért is felel, mind oldalágon, mind egyenes ágon. Ha egyénileg ártatlan vagyok is : a család, a nemzetség, a törzs, a nép, az ősök, az ivadékok bűneit a közösség bármely tagján számon kérheti az Úr ! Az egyetemes felelősségnek ez az eszméje, mely kifejezésre jutott Izrael törvénykezésében, kegyetlen alkalmazást nyert Izrael történetében, a későbbi időben keserű kifakadásokra adott alkalmat. Az igazságszolgáltatás problémája ugyanis Izraelben az egyedi felelősségtudat élénkülése felé halad, és égetővé vált és megoldásra várt akkor, amikor a választott népnek át kellett szenvednie a legrettenetesebb megpróbáltatást: a főváros és a templom pusztulását és nemzeti önállóságának sírbaszállását. Nem kisebb ember, mint Jeremiás, aki — azt mondhatnám — ennek a kornak a lelkiismerete, keservesen szenvedi azt a fonákságot, hogy a bűnössel együtt az ártatlannak is pusztulnia kell. (12, 1. skk.) A nép ama feljajdulására, hogy : «Atyáink ették a savanyú szőlőt és nekünk vásik bele a fogunk» (31, 29. sk.), neki az a válasza, hogy a jelen nemzedéknek nincs joga a panaszra : mert mindannyian egyformán bűnösök. De eljön majd azaz idő, amikor mindenkinek egyéni felelősséget kell vállalnia az Isten ítélőszéke előtt. Ezekiel válasza határozottabb. Ő egyenest kimondja : Ki-ki csak a maga bűneiért felel ! (18, 1. skk; 33, 6. sk.) Tanítja tehát nemcsak az etikai kettőséget, hanem a belőle folyó egyedi sors kettőségét is. A jó jutalma az élet, a gonoszé a halál. (18 ; 33, 6. skk.) Ez a halál azonban még a földi halál. Ezekielt az igazságos Isten eszméjének következetes végiggondolása vezette a megoldás felé. Az isteni igazságszolgáltatás bizonyossága tehát, melyet régi elavult nézetek veszélyeztettek, nem vesztett erejéből, sőt Ezekiel tanításában megizmosodott. Az egyetemes felelősség kérdése tehát elvileg megoldódott. Nem kínálkozhatik föl többé a büntetések magyarázójául. A Joó-könyv már nem is próbálkozik vele. Ezzel azonban az ember közelebb jutott egy újabb lelki válsághoz, mely felé kérlelhetetlenül sodorta az izraelita embert a fejlettebb gazdasági és társadalmi renddel együtt járó sok egyenetlenség és igazságtalanság keserves tapasztalása. A régi egyszerű társadalmi szervezetek : a nemzetség, a törzs kötelékei meglazulnak, részben teljesen
