Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Jánosi József: A teremtés tanának ismeretelméleti jelentősége. I
A TEREMTÉS TANÁNAK ISMERETELMÉLETI JELENTŐSÉGE. A teremtés eszméje kétségen felül azok közé a fogalmak közé tartozik, amelyeknek a metafizikában középponti jelentőségük van. Szerepe hasonló a geográfia vízválasztó hegyeinek szerepéhez ; a bölcselő állás- foglalása a teremtés tanához határozza meg legfontosabb metafizikai tételeinek a felállítását is. Ha a különböző bölcseleti rendszereknek eléggé a mélyére hatolunk, fel fogjuk ismerni, hogy azok felépítésében döntő jelentősége volt nemcsak annak, hogy a teremtés eszméjét elfogadta-e, vagy pedig elvetette, hanem annak is, hogyan elemezte ki a teremtés tényét, milyen tartalmat és rendszertani helyet juttatott neki. Jelen tanulmányunknak célja nem a teremtés tanának a kifejtése. Ebben a tekintetben teljesen magunkévá tesszük azt, amit a skolasztika e tanra vonatkozólag annyi elmeéllel és mélységgel feltárt. Célunk az, hogy a teremtés tényének arra a központi és döntő jelentőségű szerepére rámutassunk, amellyel az ismeretelméletben bír. Bevezetésül azonban röviden rá szeretnénk mutatni a teremtés fogalmának különös eredetére. Ismereteink mai állása szerint ugyanis azt kell mondanunk, hogy időbelileg a teremtés fogalma nem filozófiai eredetű. Eredete a zsidóság ószövetségi könyveiben van. Még meglepőbb, hogy ez a nehéz fogalom lényeges mozzanataiban már kezdettől fogva teljes tisztaságában lép elénk e könyvekből. Isten a szentkönyvek szerint mindennek abszolút létrehozója és pedig a «semmiből». Emanációnak vagy bármiféle más pantheista tannak nyoma sincs e teremtési tanban. Épp úgy távol áll tőle minden dualizmus: semmi sincsen, amit ne Isten teremtett volna és pedig a teljes, abszolút semmiből. A «semmi» nem valamiféle diminutiv létezési forma. A teremtés az ószövetségi szentkönyvek szerint teljes tisztaságában «productio ex nihilo sui et subjecti», amint azt később a skolasztika szokott lapidaris stílusában megfogalmazza. A racionalista szentíráskritika természetesen mindent elkövetett, hogy a teremtés fogalmát elvitassa Mózes könyveitől, de sikertelenül. Az sem sikerült neki, hogy e fogalomnak idegen eredetét, vagy esetleges «fejlődési fázisait» feltárja. Mert a környező népek vallási tanaiban, mitológiájában, vagy esetleges bölcselkedésében nyoma sincsen a teremtés fogalmának. Sőt nemcsak a környező népeknél nem találjuk meg, hanem egyáltalán sehol a Mózes előtti, sőt a Mózes utáni szellemi
