Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
Irodalom — Literatur — Bulletin. a) Hazai. Tower Vilmos: A pápák szerepe hazánk megmentésében és fennmaradásában. Budapest, 1935. 368 1. — A szerző munkája megírásával egymásba- fonódó kettős célt tűzött ki magának : összefoglaló, eddig hiányzó áttekintést akart adni a pápák és pápai követek hazánk körül szerzett érdemeiről és ezzel az összefoglalással a Szentszéknek irántunk való, a magyar történetírás által kellően nem igen méltatott gondoskodását helyes világításba óhajtotta helyezni. Célja tehát, amint ezt előszavában hangsúlyozza is, erősen apolo- getikus, aminek jogosultságát tagadni természetesen nem lehet. Nem annyira tudományos, új adatokat publikáló művet alkotott, hanem szorgalmas utánjárással összegyűjtötte a szétszórtan fellelhető adatokat. Az eredmény, amit ezzel az aprólékosságig menő szintézissel elért, kétségtelenül meglepő, mert bizonyára a legtöbb olvasóra az újdonság erejével hat, hogy nincs a magyar történetnek olyan korszaka, sőt szinte fontosabb eseménye sem, amelyben a magyarság nem érezte volna a Szentszék erkölcsi és sokszor igen hathatós anyagi támogatását. Forrásait mindig kifogástalan pontossággal adja meg, úgy hogy aki a pápai gondoskodásnak ebből a szakadatlan láncolatából egyes részletkérdésekkel behatóbban akar foglalkozni, hálás lesz a szerzőnek azért is, hogy művében jó tájékoztatást adott az eddig megjelent fontosabb irodalomról is. Hermann Egyed. Dr. Géjin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. III. kötet. Szombathely, 1935. 491 1. E történelmi névtár jellegével megírt munka bevezetésében többek között ezt írja a szerző : éveken át szeretettel dolgoztam e köteten, örömmel bocsátom útjára ! Amit itt állít, azt jogos önérzettel tehette, mert e testes kötet tartalma annyi szorgalmat és buzgalmat, fáradságot és utánjárást, kutatást és formába öntést követelt meg, ami csak évek kitartó munkájának lehetett az eredménye,írójának megnyugtató jutalma, egyházmegyéje papságának pedig maradandó emléke. Amikor tehát leírhatta szereplő személyeinek utolsó nevét : Zumpf Hubertét, ha kissé elfáradhatott is a keze és ser- cegővé válhatott tolla, de a jól végzett munka tudatában valóban örömmel bocsáthatta útjukra eredményeit, hogy ezek élő paptársainak a megbecsülését szolgálják, az elhúnytak sírjaira pedig a kegyelet és a szeretet virágait hintsék szét. Géfin egyházmegyéjének megírási programmja fokozatosan duzzadt fel. Az előző két kötetben a várakozók elé vetítette legnagyobb részt maga, de részben munkatársainak a közreműködésével Szombathely pöspökeinek, szemináriumának, székeskáptalanának a történetét, megrajzolta a papságnak kul-
