Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 139 A mitológia isteneszméje 1. immanens és 2. emberi; sőt öntudatlan, ösztönös tökéletlenségekkel teljes. Ezért istenképének megalkotásánál az ókori keleti ember nem tudott kilépni a természetes világból. Istenei a természetes erők többé-kevésbbé megszemélyesített hatványai. A kézzelfogható, érzékelhető világ a maga kaotikus ősalakjában előbb volt, mint az istenek. Ezek egy szálig a rendszertelen ősanyagnak, mint valami ősanyának méhéből születtek. Bábel hitét a legjellegzetesebben az Enuma elis1 tárja elénk: még mielőtt nevet kapott (= .létezett) volna fönt az ég és lent a föld, Ab-zu (a hímnemű őselem) és Tiámat (= ti’ámtu, támtu = tenger) összevegyítették vizeiket (= termékenyítő magvukat) és e vegyülésből lett az első három istenpár. (I. tábla. 1.-20. sor.) — Ab-zu és Tiâmat a látható világ egész ősanyagát foglalta magában.1 2 — Tiámat-tál Bábel főistene, Marduk később harcba száll, kettészeli és testének egyik feléből alkotja az eget, a másik feléből a földet. (IV. tábla, 35.—145. sor.) Az Enuma elis tanításának nagy jelentőségét csak emeli az a kettős tény, hogy: 1. Bábel politikai súlyával együtt nőtt ennek az éposznak a szomszéd népekre gyakorolt hatása is ; 2. az Enuma elis a Marduk-kultusz hivatalos liturgikus szövegét tartalmazta, melyet évről- évre, újesztendő ünnepén, Marduk trónralépésének napján nemcsak hogy ünnepélyesen felolvastak, hanem úgylátszik drámailag elő is adtak a birodalom és a leigázott országok Marduk-szentélyeiben.3 Bábel vallási eszméi otthonossá váltak Assurban is, ahol Marduk szerepét Assur isten vitte.4 5 Uruk városa ugyanígy ünnepelte Anu isten főünnepét.6 De megtaláljuk e szertartást és vele együtt a kozmogonikus, illetőleg teogonikus nézeteket széltében-hosszában egész Előázsiában. Mindenfelé keringtek hasonló tartalmú elbeszélések. Az eszmekor lényegében mindenütt ugyanaz. Az eltérés csak annyi, hogy szereplő személyekként mindenkor az illető nép, város, avagy állam sajátos istenei lépnek föl.6 Ennél az immanens, a látható világ korlátáit át nem lépő isteneszménél tökéletesebbet a mélyen vallásos egyiptomi nép sem tudott kitermelni. Bár kimerítő teremtéselbeszélést Egyiptomból ezideig nem ismerünk, mindazonáltal följegyzésekből képet alkothatunk magunknak a Nílus népének isteneszméjéről. Az egyik kozmogonikus töredék pl. ezeket mondja : egykor semmi sem volt, csak a káosz : Nun, az ősár. Ebben valahogyan és valahol megszületett a napisten. Senki sem volt 1 Lásd Theologia. II. kötet, 3. füzet. 228. sk. o. 2 A. Deimel: «Enuma elis» und Hexaemeron. Rom, 1934. 22. o. 3 B. Meissner: Babylonien u. Assyrien. II. (Heidelberg, 1925) 95. skk. o. Deimel: i. m. 17. o. 4 Meissner: i. m. II. 99. o. 5 Meissner: ugyanitt. 6 Meissner: i. m. 106. o. és Deimel: i. m. 17. o.
