Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
A NESTORI ANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 127 adott : Első teremtmény ugyan, amelynek révén az Isten az egész többi világot teremtette és amely valamiképen az egész többi teremtett valóságot magába foglalja, de teremtmény mégis és így Isten fiának mondható, amennyiben az összes teremtmények közül legközelebb áll az Istenhez, de mégsem azonos természetű az Istennel, mert az isteni teljes létnek csak emanációja, a végtelen isteni természetnek a teremtett világhoz való vetítése. Tagadhatatlan a belső szellemi kapcsolat, mely az arianizmus és a neoplatonizmus között fennáll. Hogyan lehetséges tehát, hogy éppen Alexandriában, a neoplatonizmus hazájában, arianizmus nem volt? b) Alexandria és az arianizmus. A helyes válasz erre a kérdésre az, hogy : volt, csak nem kialakult szekta, formális hérezis alakjában. Origenes filozófiájában is egybeesik a Xôyoç-nak, mint második isteni személynek, és az ideavilágnak, a szellemi valóságok összességének a keletkezése, mivel egyrészt szerinte a Xóyoç Seôxepoç •freôç, isteni emanáció ugyan, de olyan emanáció, mely az Isten létteljességét nem foglalja magába, másrészt a világ is az Isten örökkévaló teremtménye, az isteni létnek lefelé, a végesség és tökéletlenség szférájába való örök kisugárzása, és így a Xôyoç és a xôapoç emanációja azonos ; a Xôyoç a xôapoç ideális egységének kifejezésévé válik, a teremtés belső, a Szentháromságon belül történő és az isteni léthez belsőleg hozzátartozó folyamattá lesz. Ami azonban ebben a folyamatban kibontakozik az isteni Őslényből, az természetesen alacsonyabbrendű a teljes isteni lét ősegységénél, és így az ariánus következtetés elkerülhetetlen. Csak abban különbözik Origenes felfogása az ariánusokétól, hogy szerinte nem lehet azt mondani a Xôyoç-ra vonatkozólag, hogy fjv őxe oőx fjv, hanem az Atya dsl yevvâ aőxóv (In Hierem. 9, 4), de csak azért, mert szerinte a teremtés sem időben történt, hanem örökkévaló folyamat, az örök isteni teremtőhatalom örök működése, az isteni létnek tőle elválaszthatatlan lefelé, az alacsonyabbrendű létszférákba való kihatása. Már Origenes életében tiltakozások hangzottak el a keresztény hagyománynak ezen megmásítása ellen, mely a keresztény hagyományt a görög filozófia és világnézet szolgálatába állította és ezek a tiltakozások kényszerítették Origenest arra, hogy alexandriai működését megszakítva Caesareába (Palaestinában) tegye át iskoláját. Hogy ez a caesareai iskola milyen fontos szerepet játszott az arianizmus keletkezésében, annak bizonyítására csak egy nevet kell említenünk : Caesareai Eusebiusét, aki az origenista műveltsége alapján kezdettől fogva állást foglalt a nicaeai zsinat döntése ellen.1 Egyelőre azonban még Alexandriában is oly nagy tekintélye volt Origenes iskolájának, hogy Origenes távo1 Bardenhewer Gesch. d. altkirchl. Literatur III. 241.