Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus
312 SZEKFŰ GYULA él közöttük : «És innen van, hogy sok jóerkölcsűek és taníttattak, afféle (pápista) helyekre menvén és ott mulatván, megsebesíttetett lelki esmerettel jönnek haza». (412—415. 1.) Ez bizony nem sokat különbözik a katholikus intoleranciától, aminthogy az egykorú irodalom tanúsága szerint a puritanizmusnak csekélyebb jelentőségű liturgiái reformoknak és a presbyteri rendszer éppenséggel nem demokratikus hazai válfajának első követelésén kívül igazi törekvése nem a tolerancia behozása vagy új társadalmi szemlélet, hanem az egyéni lelkiismeret felébresztése, a belső vallásosság, a «praxis pietatis» volt. Medgyesi Pál igen jó néven veszi azt a vádat, melyet a puritánok ellen szórnak az orthodox egyháziak, hogy t. i. «a lelki ismeretnek titkos szugolyait, szurdokjait, s a szíveknek titkos gondolatikat s indulatikat mélyebben cirkáljuk, vakarcsoljuk, nyúzzuk, metéljük»; — a puritánok e belső, a lelkek alakítására vonatkozó munkáját egyenesen összehasonlítja a jezsuiták casuisticájával, s igen büszke reá : «soha azok (puritánok) felől való- ságosb dicséretet ennél nem tehetett volna. Adná Isten, hogy e volna az ő minden kétélű tőrnél hatóbb s metélőbb természetű igéjének hathatóssága a mi szájunkból. A Casuisták ezt Anatómiám Conscientiae, lelki-esmeret felbontsolásának nevezik». (Medgyesi : Doce nos orare. RMK 1. 832 ; egy ilyen «tractatus de casibus conscientiae» Perkins után magyarra fordítva RMK I. «A lelki ismeretnek akadékiról.») Miként Medgyesi a Bayle-féle «Kegyesség-gyakorlás»-ban kifejtette Lónyai Zsigmondhoz írt ajánlásában (akit egyébként erélyesen figyelmeztet, hogy világi sok szorgalmatosságában ne feledkezzék meg a mennyei dolgokról), a kegyesség a legfőbb : «A kegyesség maga commendálja magát eléggé, hasznos ő mindenre mindenben, úgyannyira, hogy az egész keresztyénség ezáltal (mint valami Lélek által) lélegzik», s ez a kegyesség kell, hogy most felváltsa a hitviták szenvedélyeit az ő belső csöndjével : «A hit dolgairul való veszekedéseknek tudományát csak a sok ellenkezések tötték szükségessé, de a kegyességgyakorlás önnönmagában szükséges az idvességnek megszerzésére». (RMK I. 683.) Ez az újfajta kegyesség az, ami a Nyugaton járt magyar fiatalok lelkét megragadta : «ők ottkinn igaz és tökéletes boldogságra vezető utat» véltek találni, amire jellemző Somosi Petkó János szikszai prédikátor londoni esete, melyet ő maga mond el (RMK I. 913) : «ezelőtt négy esztendővel midőn idegen országokban az lelki dolgoknak vásárlása végett bujdosván, Angliának Londinum nevű fővárosában lakásomat valami kevés ideig continuáltam volna, egy vasárnapi alkalmatossággal értelmem szerint az Úrnak igéjének hallgatására egy templomban (mely nevezteték Sz. Christoph templomának) bemenék és az nékem mutatott székben beülvén, keresztyéni tisztemet végben vivém, ottan midőn az prédikátor, Cranford Jakab az textust felvette, láték egy mellettem ülő tiszteletes férfinak kezében egy nyelveken (angolul) levő
