Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ERKÖLCSTUDOMÁNY 83 óriásként emelkedik ki a 19. század irodalmából. Megtermékenyítő hatása alól nem vonta ki magát a katolikus erkölcstudomány mindmáig. A bensőséges, keresztény erkölcsi életet tudományosan igazolni, ez volt célkitűzése. Több pontban túlzásba ment, ezzel kihívta a hagyományos iskola, elsősorban Kleutgen erős kritikáját. A további kiadásokban olyan javításokat eszközölt, hogy Kleutgen sem talált bennük kivetni valót (Theologie der Vorzeit, 1, 31.). Hibája a pozitív és spekulatív módszer merev szembeállítása, az előbbinek kizárólagos hangsúlyozása. Sz. Tamás gondolatvilága, sőt általában a skolasztika ismeretlen terület számára, hiszen Aegidius Colonnával, Occammal egy sorba állítja sz. Tamást. Menti őt, hogy korában a skolasztika történetére vonatkozó kutatások még nem indultak meg. Ez azonban nem változtat azon, hogy a skolasztika elvi geren- dázatát tudatosan kikapcsoló erkölcstan a múlt gyökereit vágja el. Hirscher így is a múlt század legnagyobb moralistája, jelentősége túlnő korának keretein. Tanárok, hitszónokok, lelki vezetők nagy haszonnal olvashatják könyvét ma is, nemcsak mint a történelem dokumentumát, hanem mint akinek ma is sok mondanivalója van. A tübingeni iskolából került ki H. Klee. Mőhler közvetlen utóda volt Münchenben, de egy év múlva követte őt a sírba. Nagy reményeket fűztek hozzá. Dogmatikusból lett moralista. Az 1837-ben Bonnban megtartott előadásait adta ki jegyzetek alapján Himlőben: Grundriss der kath. Moral címen (Mainz, 1843; 18472). A rövidre fogott könyvecskében hangsúlyozza az erkölcstudomány és dogmatika egységét (Die Quellen der Ethik sind dieselben, woraus die Dogmatik schöpft 2. 1.) és a tradíció pozitív anyagának feldolgozására törekszik. Staudenmayer a kiváló tübingeni dogmatikus az iskola pozitív irányát spekulatív irányban egészítette ki. Csodálatraméltó biblikus és patrisztikus tudását önállóan alakító spekulatív gondolkodással világította át. Olvasta Petrus Lombardust, sz. Albertus Magnust és sz. Tamást. Az ő hatása érezhető Férd. Probst algau-i plébános Kath. Moraltheologie (Tübingen, 1848—50; 1853s) c. 2 kötetes munkáján. Feltűnően sz. Ágoston és sz. Tamás szerint tájékozódik. Különben egy isten országáért hevülő papi lélek akar elsősorban művelt világiak számára útmutatást adni, hogy hogyan ítéljék meg és alakítsák a kegyelemtől hordozott keresztény erkölcsi életet. Különös tudományos igénye nincs. Utóbbira jellemző, hogy szól a jezsuita rend feloszlatásáról is (1, 117), a kártérítést a bűnbánattal kapcsolatban tárgyalja (1, 445— 449). Különvéleménye, hogy az esküt a szociális élet kötelességei közé sorolja (II, 80). Ebben csak Linsemann követte. Probst nyomain halad Jocham, freisingi tanár (Moraltheologie, 3 kötet, Sulzbach, 1852—54). Nem tankönyvet írt, hanem egyháziak és világiak számára tudományos szinten mozgó olvasmányt. Hangsúlyozottan a Szentírásból indul ki, a skolasztikusok közül csak sz. Tamást ismeri, követi és gyakran hosszan idézi (I, 425; II, 10, stb.). A 2. kötet szentségtan. A gyakorlati erkölcstanban (3. k.) magáévá teszi a felvilágosodás korából áthagyományozott hármas tagozatú Pflichten- lehre-t. Gury két évvel előtte megjelent Compendiumának kazuiszti- kájából is sokat átvesz, de szervesen nem dolgozza bele az anyagba. Könyve ma is hasznos olvasmány. Hirscher után kb. 40 évre tűnikfel a tübingeni iskola másik legkiemelkedőbb és legeredetibb alakj a, Franz Xaver Linsenmann. Főműve: Lehrbuch der Moraltheologie, Freiburg in Br., 1878 (L. még Ges. Schriften 1912). 6*
