Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
34 IVÁNYI JÁNOS Ezért előadásában a sz. szerző nem győzi elég mélyre vájni azt a szakadékot, amely az ember és az állat között tátong. A szárazföldi állat teremtésével, amely az emberével egy napon szerepel, röviden és az állat alább való természetének megfelelő módon végez : Mondá elohím : Hozzon elő a föld élőlényt (= állatot ; 1, 25) ! Az ember teremtésénél szembeötlik : 1. már az ünnepélyes kezdet: Mondá elohim : Készítsünk (n©?:) embert! (1, 26.) A készítsünk ige többes száma ehelyütt nem holmi politeista maradványa egy a Bibliánál ősibb teremtésmitosznak, mint ahogyan azt Gunkel1 gondolja, hanem azt akarja jelezni, hogy az Isten mintegy tanácskozik önmagával a nagyszerű elhatározás végrehajtása előtt.2 — 2. A sz. szerző kiemeli, hogy lohím elhatározása arra irányul, hogy a saját képére (besalménu kid- muthénu ; 1, 26) alkossa az embert, míg az állat egyszerűen a föld szülötte (1, 24). — 3. Az ember teremtésénél ismét a bârâ (N-a = rendkívüli módon létrehozni, teremteni) ige tér vissza, amelyet a sz. szerző csak akkor használ a teremtéstörténetben : a) amikor magát az egész teremtési művet vezeti be ; b) akkor, amikor egy-egy magasabbrendü életsík első megjelenését akarja jelezni. Használja tehát: 1, 1-ben; 1, 21-ben a víz és a levegő állatainak teremtésénél (először jelenik meg az élet a földön !) és végül 1,27-ben : az ember teremtésénél (az Isten képe). Jellemző, hogy az emberhez tulajdonképpen közelebb álló szárazföldi állatok alkotásánál (ez is a hatodik nap műve) óvatosan kerüli a sz. szerző ezt az igét és helyette a kevesebbet mondó ásd (ntoy = alkotni, elkészíteni) igével jelöli itt az isteni működést. — 4. Az ember, mint az Isten képmása, osztozik az isteni hatalomban is : uralkodik a teremtményeken éspedig elsősorban és kifejezetten: az állatokon (1, 28). Az ember és az álat között tehát a legszigorúbb alárendeltségi viszony áll fenn. — 5. Az áldást az emberrel egy napon szereplő állatnál a sz. szerző nem említi, a víz és a levegő állatainál igen (1, 22). — 6. Sokkalta nagyobb gonddal és szeretettel foglalkozik az emberrel, mint az állattal : a) az állatnál elhallgatja azt, hogy az Isten őt kétneműnek teremtette ; b) feltűnő módon emeli ki a teremtő Istennek az ember ellátásáról való atyai gondoskodását (1, 29—30); a szárazföldi állatoknál erről megint nincsen szó. Végül — 8. míg az isteni jóváhagyó szó az előző teremtési mozzanatoknál (az állat teremtésénél is ; 1, 25) a sztereotip : «és látá elohím, hogy jó», addig az ember teremtését az emphatikusabb magyon jói> (iné niü) szavakkal zárja le (1, 31). Amint látjuk : a sz. szerző aggályos gondossággal határolja el az embert az állattól és igen meleg színekkel rajzolja meg az ember nagy méltóságát az állattal szemben. 1 Stade (Bibi. Theol. 349. o.) nyomán. (Genesis. 119. o.) Gunkel nézetét Procksch sem vallja. Vö. Genesis. 431. o. * Heinisch : Genesis. 100. o.
