Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig
A PÜSPÖKI SZÉKEK ÉS A KÁPTALANI JAVADALMAK BETÖLTÉSE 9 előtt is lehetett valami bizalmas érintkezés a kinevezendő személye kérdésében Bécs és Róma között. Ezt látszik bizonyítani a bíbornok- államtitkár nyilatkozata, amelyet a Bubics-ügyből kifolyólag tett. Gróf Paar nagykövetnek július 3-i sürgönyjelentése szerint «Az államtitkár sajnálkozását fejezte ki azon, hogy abban az esetben nem történt meg előbb a szokásos bizalmas megállapodás (das übliche vertrauliche Einvernehmen) a kormány és a szentszék között».1 A kinevezés előtti bizalmas tárgyalásnak más írásbeli emlékét nem ismerem. Bubics esetéből kifolyólag Ferenc József úgylátszik megkívánta ezt az előzetes bizalmas érintkezést. Báró Hornig Károly veszprémi püspöki kinevezése esetében ez igazolható. Trefort 1888 február 12-én javasolta a királynak Hornig kinevezését, február 14-én sajátkezű levélben közli ezt, az uralkodótól erre felhatalmazva, a külügyminiszterrel, «hogy ezen az alapon az előzetes lépések megtehetők legyenek». A külügyminiszter 18-án bizalmasan a nunciushoz fordult, 28-án érkezett meg a nuncius felelete, hogy a szentszéknek nincs kifogása a kinevezés ellen, mire a király április 28-án kinevezte Hornigot püspökké. Ezután következett az 1858 óta szokásos érdeklődés a praesentátiós irat elküldése előtt. Május 6-án ment el a nunciushoz a kérdés, vájjon kedves lesz-e e Hornig praesentálása, amire a nuncius persze hamar, már 8-án igenlő- leg válaszolhatott. A praesentatio elküldése pedig június 6-án történt meg.2 Steiner Fülöp székesfej érvári és Dessewffy Sándor Csanádi püspök kinevezésénél is 1890-ben kellett ilyen előzetes tájékozódásnak lenni, bár ennek közvetlen írásbeli bizonyítéka nincsen. Következtethetjük azonban ezt a kultuszminiszter 1890 január 13-i átiratából, amelyben a január 4-én történt kinevezést közli a külügyminiszterrel és kéri őt «méltóztassék a bécsi apostoli nunciatúrával ezen ügyben még folytatandó tárgyalások iránt a szükséges intézkedéseket lehetőleg gyorsan megtenni.. ,»3 1897 elején is kétségtelenül történt ilyen, a kinevezést megelőző bizalmas érintkezés gróf Majláth Gusztáv erdélyi koadjutor, valamint Ivánkovics rozsnyói püspök ügyében, akiknek személye ellen a nun- ciusnak nem volt kifogása, míg Fraknói Vilmos pécsi püspöki jelölését visszautasította.4 Még egy körülmény bizonyítja, hogy történt valami megállapodás a 90-es években s ez az, hogy a nuncius a praesentátiót megelőző kérdésre gyakran rendkívül gyorsan válaszolt, sőt előfordult, hogy a szentszék beleegyezését nyilvánította anélkül, hogy kérdést intéztek volna hozzá, ami lehetetlen lett volna, ha nem tudott volna már előzőleg a dologról a kinevezés megtörténte előtt. Ferenc József 1894 március 17-én kinevezte Posilovics Györgyöt zágrábi érsekké. Ezt a horvát- szlavon miniszter, akinek az ügykörébe tartozott, március 21-én közli a külügyminiszterrel. A nuncius a hozzájárulást már március 19-én kelt jegyzékben tudatta a külügyminiszterrel, amit az 23-án juttat a horvát-szlavon miniszter tudomására.5 Hasonló gyorsasággal érkezett meg a beleegyezés Mihályi Viktor balásfalvi érsek kinevezéséhez. A ki1 u. o. 8 U. o. 72. sz. 3 U. o. 77. sz. 4 U. o. F. 26., 32. cs. 1897 febr. 8. utasítás a vatikáni nagykövetnek. 5 F. 26., 29. cs. 95. sz.
