Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ERKÖLCSTUDOMÁNY 85 tkolasztikus erkölcstana mint jelentőségben és értékben, mint történeti sávlatban összefolyik szemük előtt. Senki ki nem emelkedik, akit rendszeresen követni akarnának. Nem különböztetnek minden fejlődést hordozó változhatatlan elvek és változó viszonyokat szem előtt tartó részleges következtetések között. A bencés Schenkl (Ethica Christiana, Ingolstadt 1800) egyrészt Danzer racionalizmusával helyezkedik szembe másrészt elítéli azokat is, akik «scholasticae auctoritati et Aristotelicae philosophiae idolis litare ... , casuum portentosoru met scelerum pudendorum immensos catalogos texere,. .. solas probabilitates venari maulere, ... quam puros fontes sectari. I, 69). Schenkl választékos latin nyelven megírt könyvét 1823-ban Esztergomban is kiadták Beimel József könyvnyomdájában, bizonyságául annak, hogy hazánk ebben az időben is be volt kapcsolódva az európai kultúra életébe. Karl Werner, bécsi tanár (System der christl. Ethik, 3 kötet, Regensburg, 1850—52) a hagyományos iskolához tartozik anélkül, hogy újat adna. sz. Tamás, Suarez, sz. Alfonz egyaránt tekintély előtte, az első kettő közötti elvi különbözőséget nem ismeri. Az erkölcstanhoz hozzácsatolja 3. részként a keresztény tökéletességet (előtte már Stapf és Probst is). Ez a hármas felosztás, amely több német szerzőt kísértett, végelemzésben Schleiermacher felosztásának az adoptálása (értéktan, erénytan, kötelességtan). Amilyen kiváló történész Werner a trienti zsinat utáni theologia megírásában, annyira gyönge az erkölcstan szisztematikus feldolgozásában. A hagyományos iskola iránya csak lassan alakult ki. Jól áttekinthető, világos fogalmakkal dolgozó, feltűnően sz. Tamáshoz igazodó tankönyvet írt Konrad Martin, bonni tanár, későbbi paderborni püspök (Lehrbuch der kát. Moral, Mainz, 1850, 1865,5 XXIV—808 lap). Középiskolai tankönyveit az 50—60-as években magyar fordításban többször is kiadták. Martin már abból a szellemből táplálkozik, amely Kleutgent eltöltötte. A hagyományos iskola fejlődésében fordulót jelent Kleutgen S. J., a Thomas redivivus, az Aeterni Patris kiadásában XIII. Leó pápa munkatársa és tanítványa, Scheeben, a legnagyobb német dogmatikus. Kleutgent megihlette Rómában a skolasztika igazi megértéséből táplálkozó újskolasztika szelleme és ennek zászlóvivőjévé szegődött. Theologie der Vorzeit (1853—60) c. munkájával, amelyben a skolasztika anyagát forrásmunkák alapján és nagy összefüggésekben foglalja össze, megtermékenyítette az alpeseken túli német theologiai gondolkodást. Kleutgen hatása alatt A. Rietter, a müncheni egyetem tanára megírja Die Moral des hl. Thomas von Aquin (München, 1858; VI—632) című, Scheeben által is nagyrabecsült munkáját. Nem találta el mindig határozott biztossággal sz. Tamás szellemét. Pl. az örök törvényt azonosítja Isten akaratával (77—79 ; 155), hogy a szeretet központi jelentőségét kiemelje és nem hozza kapcsolatba Isten értelmével és mivoltával. Továbbá annál a kérdésnél, hogy mi az erkölcsi jó, nem hangsúlyozza kellőképen a ratio rectát, mint formai elvet. Mindazonáltal a rövid összefoglaló ma is ügyesen vezet be kezdőt sz. Tamás gondolatvilágába. A hagyományos iskola egyik ki magasló alakja Theophil Hubert Simar, a Görres-Gesellschaft egyik alapítója, bonni tanár, későbbi paderborni püspök (Lehrbuch der kath. Moraltheologie. Freiburg, 1867, 18933). Hangsúlyozza az elvi részt a kazuisztikával szemben, egybe akarja kapcsolni a szisztematikus és gyakorlati szempontot. Sz. Tamást sokszor idézi, a fogalmak meghatározásában őt követi, de a spekulatív
