Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
84 IBRÁNYI FERENC Az általános rész tárgya : a) az erkölcsi rend alapvető vonatkozásai (akaratszabadság, törvény, lelkiismeret, kötelesség, emberi cselekedetek ; 38—149) ; b) az erkölcsi rend megsértése (bűn ; 149—185) és c) visszaállítása (kegyelem, szentségek; 185—249). A gyakorlati részben sorra veszi a kötelességeket saját személyünkkel (251—293), Istennel (293—407) és másokkal szemben (407—682). Linsenmann nagyságban közel ér Hirscherhez. Mesterien és következetesen érvényesíti a pszihológiai vonatkozásokat. Az erkölcstan nem vértelen és kazuisztikusan elaprózott normák szövedéke, még kevésbbé bűnök katalógusa, hanem az elvileg igaznak és az életnek bensőséges frigye. Linsenmannt ebben senki felül nem múlta. Majdnem minden sora mögött az olvasó saját életének lüktetését érzi. Könyve tanároknak és lelki vezetőknek ma is tud új és értékes szempontokat adni. Hatása a mai német irodalomban vitán felül áll. Mivel Linsenmann ma is időszerű, rá kell mutatni főbb tévedéseire. Magáévá tette Hirschernek a skolasztikától elforduló beállítottságát ésathomista gondolatmenettel nem egyszer vitába száll. A metafizikai szemléletet lehetőleg kerüli. Nem különböztet sajátos és analóg fogalmak között, ezért azt tanítja, hogy a természetfölöttiről nincs fogalmunk (18). Nem érti meg, hogy a mennyei Isten-látásban a saját boldogságunkon túlnő Istennek önmagáért való szeretete (21). A lelkiismeretet erkölcsi érzésre vezeti vissza (85). A probabilizmus kérdését a kötelességek ütközésének fejezetébe utalja. Helyteleníti a halálos és bocsánatos bűnök tomista különböztetését. Szerinte halálos bűn az, amit gonoszságból, bocsánatos, amit gyengeségből követ el valaki (156). Sokan tapssal fogadták az új különböztetést, de a theologiai megfontolás visszautasította. Hiszen van kis gonoszság és van gyöngeségből elkövetett súlyos bűn is (Péter tagadása). Szerző szerint a szemlélődő élet passzivitás, quietizmus, nem szabad a cselekvő élet fölé helyezni. Nem így sz. Tamás (I* II“, q. 57, a. 1 ; II* II“, q. 152, a. 2,4; q. 182, a. 2 ; q. 188, a. 5, stb.). Igazságtalanul támadja a kazuisztikát (csak a halálos bűnt akarja kerülni, a bocsánatosat nem; 25, 161). A kérdést, hogy mit kell hinni necessitate medii et praecepti, tudományosan tarthatatlannak minősíti. Ezek a sokszor súlyos tévedések magyarázzák, hogy a különben eléggé nagyra nem értékelhető könyv több kiadást nem ért el. A. Koch, tübingeni tanár Lehrbuch der Moraltheologie (Freiburg in Br. 1905 ; 19103) című munkája Linsenmann átdolgozásának tekinthető. A lelkipásztori élet és az arra való nevelés igényeit szem előtt tartva Linsenmann könyvét a hagyományos morálkazuisztika sémája szerint áthangolja, nehézkes idézetekkel megtűzdeli, a fönnebb említett tévedéseket kijavítja, azonban Linsenmann sajátos értékét, az eredetiséget elsikkasztja. 2. Hagyományos iskola. Ezen a néven több, egymástól sokszor jelentősen eltérő irányt foglalunk össze. Megegyeznek abban, hogy nem keresnek lényegesen új utakat, hanem a múlt módszerét, felosztását, tárgyalási módját veszik alapul. A múlt biztos talaján keresik az új kérdésekben való eligazodást. Suarez, Laymann, sz. Alfonz erkölcstanát átviszi a 19. századba M. Schenkl (fi816) és Ambr. Stapf (fi844). Könyveiket a 19. század közepéig a theologiai képzés keretében általánosan használták. Kiadás kiadást ért. Mindkettőt jellemzi a bizonytalanság, tájékozatlanság, szemben az erőteljes kezdeményezésű tübingeni iskolával. A múlt
