Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Kísérletek a pálosok visszaállítására a XVIII. század fordulóján
KÍSÉRLETEK a PÁLOSOK VISSZAÁLLÍTÁSÁRA a 18. SZ. FORDULÓJÁN 65 a tanügy ellátására. Különben is a kancellária szerint a még életben levő pálosok öregek és törődöttek, tehát tanításra már nem alkalmasak.1 Ez az utóbbi kifogás logikusan természetesen a többi rendre is alkalmazható lett volna.1 2 A kancellária felterjesztéséről — az államtanácsban Somogyi János államtanácsos mondott véleményt. Ő elegendőnek tartotta, hogy a király csak a nádort kérdezze rpeg. Ferenc király 1802 áprilris 13-án így is döntött. József nádor már három hét múlva röviden azt felelte az uralkodó kérdésére, hogy a vallásalap az újabb terhet nem bírná ej. 1802. május 18-án, tehát éppen akkor, amikor a három másik rend a visszaállítás örömteljes első heteit élte, a pálosok erre a nádor javaslata alapján azt a lehangoló királyi döntést kapták, hogy «restitutio Paulino- rum pro hic et nunc locum habere non potest».3 Bármily lehangoló is volt azonban a királyi rezolució, egészen reménytelennek mégsem látszott a helyzet, hiszen a király csak «pro hic et nunc» utasította el a pálosok kérelmét s a resolutióban az elutasító határozat indokolása nem volt megadva. A pálosok nem is nyugodtak és a következő év elején már a horvát-szlavon országgyűlési rendeket is sikerült mozgosítaniok. Ez nagy eredmény volt, mert amikor József császár halála után a szerzetesrendek visszaállítása először került szóba, Verhovácz Miksa zágrábi püspök indítványára éppen a horvát országgyűlési rendek tiltakoztak a gondolat ellen.4 A kancellária azonban most már határozottan és feltűnő mereven szállt szembe a kéréssel. A pálosokat — mondja — a teljes züllés miatt oszlatta fel a császár, s a még életben levők sem kívánják mind a rendjük visszaállítását. A bürokratikus, történelmi és sajátos rendi hagyományokat semmibe sem vevő felfogás mondatja a kancelláriával, hogy azok a pálosok, akik újra szerzetbe akarnak menni, lépjenek be a piaristákhoz vagy bencésekhez. A kancellária szerint azonban a birtokok körül is baj van. A pálosok horvát javait részben a zágrábi püspökség, részben magánosok (Knezevich-család) kapták. Ezektől visszavenni csak nagy kellemetlenségek árán lehetne azokat. De az sem ajánlható, hogy a király csak Horvátországban állítsa vissza a pálos rendet, Magyarországon pedig nem, mert valamikor egy generális alatt egy közös testet alkottak az összes rendházak. Végül a horvát ifjúság oktatása sem kívánja a pálosok visszaállítását. Ha szükség mutatkoznék rá, nyittasson a király inkább két piarista gimnáziumot Zágrábban és Varasdon. A horvát országgyűlési rendek supplicatiojának ilyenformán nem is volt eredménye. Különben is csak jó egy év múlva (1804. március 21-én) 1 Staatsarchiv, Wien, Staatsrat, 888—1802. 2 így pl. a jászói prépostság tagjaiból az új préposton kívül 16 élte meg a rend visszaállítását. Ezekbó'l már csak kettő volt aktív tanár Rozsnyón, viszont hárman közülük már hatvan éven túl voltak, kilenc az ötvenes éveket taposta és csak négy volt negyvenes, de ezek is egy kivételével már a derekán túl. 3 Staatsarchiv, Wien, 1790—1802. 4 Meszlényi A., i. h., 4. 1. Theologia. 5
